Mivel most volt négy és fél éves, gondoltam, ez jó alkalom arra, hogy adjak egy "status update"-t róla, rólunk.
Ma megmértem kíváncsiságképpen, 112 centi, szóval elég magas. Ehhez nagyjából 16 kg, ami nem olyan sok, de azért már nem is fogpiszkáló vékonyságú. Én úgy érzem, valahogy tömörebb, masszívabb lett, de összességében szép kis formás csajszi. :-) A haja hosszú, de már nem szőke, inkább sötét szőkésbarna. A frufruja már egész jól megnőtt, még kb. 1 centi, és megáll a füle mögött is. Ma próbálgatta, hogy nem csatolja el, de nem állt meg még neki magától.
Talán az immunrendszere is kicsit megerősödött már, ebben az idényben most másodszor beteg. És ez sem a durvább fajta. Mondjuk nyomjuk is bele a vitamint, kapott immunerősítő gyógyszert is ősszel, szóval szerintem ez is segít, hogy jobban bírja a kiképzést. Most már nem lesz neki egy sima kis orrfolyásból egyből hörghurut.
Oviba szerintem szeret járni, de azért mindig örül, ha nem kell menni vagy ha előbb hazahozzuk. De ez szerintem normális. Mindenesetre nem kell hat lóval elvontatni reggelenként, és sírás sincs, amikor eljövök. Néha kicsit hosszasabban kell ölelgetni és puszilgatni, de más nincs. A kis baráti köre kibővült ősszel, Csibivel (rendes nevén Veronival), úgyhogy most Blankával kiegészülve nagyon egyben vannak a lányok. Szilvi is barátnő, de ő azért nem olyan komolyan, mint Blanka vagy Csibi. És még Effi is hozzájuk csapódik gyakran. Szóval egész jó kis társaság jött már össze. Mindannyian járnak Kati nénivel/-hez tornára csütörtökönként, szóval ott is nagy buli szokott lenni.
Ehhez fűződik Flóra egy komolyabb változása/fejlődése is.
Tavaly is jártunk már erre a tornára, ami fél5kor kezdődik, de az ovi másik épületében. Kati néni néhány gyerkőcöt össze szokott szedni az ovikból, és ő viszi át őket a tornára, a szülőknek csak értük kell menni. Nálunk is adott volt a lehetőség, de Flóra ki se hagyta szólni. Így én mentem értük az oviba 4re, és vittem át őket a tornára. De ehhez azért egy félórával előbb le kellett lépnem az irodából. Idén is ezzel indítottunk, viszont volt egy csütörtök, amikor muszáj volt bent maradnom tovább, így felkínáltam neki a lehetőséget, hogy elmennek mindannyian Kati nénivel vagy csak a többiek mennek, és ő marad, míg Apa értemegy. Kis gondolkodás után belement, hogy Kati néni vigye őket. Sőt, annyira sikeres volt, hogy azóta már csak a torna végére mehetünk oda, és "nyugodtan dolgozzunk ameddig csak kell". :-) Aztán azóta már hajlandó volt Blanka és Csibi anyukájával is eljönni az oviból, amikor hozzájuk ment játszani ovi után.
Összességében az utóbbi pár hónapban sokat fejlődött ezen a téren, általában nyitottabb, könnyebben oldódik új helyzetekben. Múltkor nálunk voltak Diáék és Moncsiék a gyerekekkel, és míg korábban Flóra sem itthon, sem náluk nem nagyon játszott a többiekkel, itt 15 perc után lelazult, és fel-alárohangáltak a lakásban.
Visszatérve az ovira. Idén félig-meddig új óvó nénik vannak. Tavaly indítottak Ankával és Brigivel. Brigi kismama lett, és Karácsony után ő már nem jött vissza. Anka maradt az addigi pedagógiai asszisztens Annával. Évvégén viszont Anka is elbúcsúzott, egy másik oviba ment dolgozni. Az ő helyére jött Mira, aki Anna barátnője és eddig az ovi másik épületében dolgozott. Szóval van két nagyon fiatal óvónénink, akik nagyon jófejek, imádják a kölyköket, elég lazák és bátrak, és tele vannak ötlettel, kedvvel és lelkesedéssel. Nyilván ezekkel szemben nem sok tapasztalatuk van, de nálam pozitív az összkép. Anna különösen szereti Flórát, és viszont. Ez sokat segít azért neki a mindennapokban.
Talán az egyetlen probléma az ovival kapcsolatban a bepisilés (és mostanában a bekakilás). Ősszel a kezdéskor elég gyakran bepisilt alváskor. Aztán ez elmúlt, és utána talán 2-3 hónapig egyszer sem. Az elmúlt 2-3 hétben viszont volt bepisilés, és bekakilás is. Arról nem beszélek, hogy az udvaron bekakilt, mert az már valószínűleg a betegség előszele volt, de előtte többször volt olyan, hogy alváskor vagy utána bekakilt, és nem szólt az óvónéniknek, csak nekünk, amikor értementünk. Utóbb kiderült, hogy egyszer előfordult, hogy kiment kakilni, és nem hallották meg, hogy elkészült, csak sokára, amikor egy másik kissrác is kiment. Ezért volt benne félelem, hogy ha kimegy kakilni, akkor nem veszik észre, és várhat a klotyón. Megbeszéltük Annával, és sikerült megoldást is találni. Van egy kis csörgő, amit ki tud vinni magával, és azzal jelezni, ha elkészült. Azt tuti meghallják, mert elég hangos. :-) A bepisilés okát egyelőre nem látom, de talán csak a náthának volt köszönhető.
Ezzel együtt éjjel is bepisil még az esetek nagy részében, mondjuk 70-30 arányban. Próbálkoztunk azzal, hogy nem kap pelust, csak gumilepedővel alszik, de egyelőre nem vált be. És mivel az utóbbi időben állandóan átjár hozzánk éjszaka, nehezen is tudtuk kivitelezni.
November végén én egy hetet voltam Firenzében (részben tréningen, részben szabin), és velem volt Feri is pár napot. Ugyan az egy hetet jól viselte, nem volt semmi gond, de valószínűleg ennek hatására elég ragaszkodó lett. Éjjel átjár hozzánk az esetek nagy részében, és közöttünk alszik. Erről nem nagyon tudjuk lebeszélni. Azt mondja, fél. Sokszor este, elalvás előtt is előállt ezzel. Szerintem ugyan csak az időt akarta ezzel húzni, hogy ne kelljen elaludni még, de azért tett mögé storyt is. A karácsonyra kapott egyik játékában lévő néhány gonosz szereplőt nevezte meg, mint akiktől fél. A dolgot most úgy oldottuk meg, hogy a játékból kivettük ezeket a figurákat.
Ősszel láttuk a Bárány Boldizsárt színházban, aminél volt egy éjszakai rész, aminél ő megijedt. Utána ez is okozott nekünk néhány nehezebb estét, de mindenféle trükkökkel megoldottuk. Viszont azóta a színház témát fenntartásokkal kezeli.
Játék témában egyértelműen a szerepjátékozást élvezi a legjobban mostanában. Sajnos ebben én nem vagyok túl jó partner, azt hiszem, túl realista az agyam, és nehezen állok át az ő gyermeki-kreatív varázslatára. De mivel Apa is itthon van időben többnyire, van más alkalmas partner erre. Általában a szobája alakul át valamiféle kunyhóvá, házzá, bunkerré, itt történnek a csodák. De néha az ágyneműtartó fiókból lesz hajó és a trambulinból sziget. Szóval ez időről-időre változik nála. Most épp a Minnie egér lett a harmadik szereplő, akit természetesen Kolonits Minnie-nek hívnak. :-)
Egyébként még nagyon szeret legozni. Karácsonyra kapott egy dobozzal, amiből különféle házakat lehet csinálni, amiket már nagyjából egyedül is összerak a leírás alapján, icipici segítséggel. De építget más dolgokat is, hosszasan el tud ezzel lenni. Aztán persze mennek még a kirakók is, előkerülnek a társasok és kártyák. Itthon mostanában kevesebbet rajzol, de az oviban születnek szép alkotások. Továbbra is nagyon szépeket alkot, vannak benne izgalmas dolgok szinte mindig. Kézműveskedni is szeret, de nyilván csak egyszerűbb dolgokkal próbálkozunk, vágni, ragasztani szoktunk többnyire.
Nyáron kapott egy kétkerekű bringát, amire nem vettünk pótkereket, mert úgy gondoltuk, hogy a futóbringával elég jól ment már, hátha megmarad így könnyebben az egyensúlyozás nála. Nem teljesen jött be az elgondolás, mert kb. 2 hónap után volt először olyan, hogy egyedül tudott menni a bringával. Nyilván most télen nem sokszor tudunk lemenni, kb. havonta egyszer, és még mindig fogni kell a bottal. De ha elkapja a lendületet, akkor tud menni egyenesen, de persze a kanyarodás meg ilyenek még nem mennek. Viszont a kedve töretlen, nem veszítette el a lelkesedését, inkább csak hamar elfárad. Szeret rollerezni is, kétkerekű van neki, ezzel is jól tud menni. Mondjuk múltkor a Decathlonban együtt rollereztünk, és ott először nem akart neki menni, de a végén már tudtunk versenyezni is. :-)
Tornázni, futni szeret, a vízben is jól érzi magát, de az úszástanulás nem jött be neki. Néhány alkalom után már csak Apával mentek, és Apa is a medencében volt, de még így sem szívesen csinálta a gyakorlatokat. Viszont egyszer elmentek uszodába Botival, Pistivel és Apával. Pistire állítólag nagyon figyelt, szóval lehet, hogy ő lesz majd inkább az úszómestere. :-)
"Röviden" ennyi most róla. A fotózásért nagyon nem rajong mostanában, tényleg engedélyt kell tőle kérni, ha le akarjuk fotózni. Ezt a képet kb. 1 hete csináltam, amikor lázasan elaludt a kanapén. Másnap megmutattam neki, és persze kikérte magának. Mondta, hogy ne legyen ez a telefonomon, mert nem szép, de mondtam, hogy nekem tetszik. És az én telefonomon az van, ami nekem tetszik. Erre a válasza az volt, hogy legközelebb én se nyúljak hozzá a rádiójához (le kell néha halkítanom), mert az meg az övé. Öntudatban azt hiszem nincs hiány. :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése