Aranyköpések

Nr.1.

A mama sült kolbászt eszik ebédre, Flóra pedig túrós tésztát.
Flóra: Mama, mit eszel?
Mama: Kolbászt, nagyon finom. Kérsz belőle?
Flóra: (Rázza a fejét) Az kutyáknak való.

Nr.2.

Lefekvéshez közeledünk, amikor Flóra bevet mindig egy-két praktikát, hogy húzza az időt.
Flóra: Anya, rosszul érzem magam.
Anya: És fáj valamid? A pocakod vagy a fejed?
Flóra: Nem. Csak úgy összekavarodtak a fejemben a gondolatok.

Nr.3.

Sütit sütünk, pici vaníliás kifliket. Mivel elég nehéz a tésztával bánni, megbeszéljük, hogy én csinálom a kifliket, ő pedig teszi át a tepsire. Megfogja az egyik kiflit, kicsit tartogatja a kezében, miközben a fele leszakad és a földre esik, a másik fele a kezében marad. Rám néz a nagy szemeivel, én pedig röviden, tömören és talán egy icipicit erélyesen: "Tedd le."
Leteszi, majd kicsit odébb húzódik, és néz rám. Pár másodperc elteltével felteszi a kérdést:
"És ezzel most mit akarsz mondani?"
(Pár perc elteltével aztán még hozzáteszi, hogy ezt Apa szokta mondani.)