Az előző betegségből szerencsére nagyjából kikeveredett, bár még néha köhög egy szaftosabbat, de nem vészes. A foltjai is elmúltak a kezéről, a feneke még néha pöttyös, de az lehet a fogzástól is szerintem. Múlt hétfőn apukája elvitte az orvoshoz, ott gyógyultnak nyilvánították, így még aznap ment is bölcsibe (doki reggel rendelt), és azóta is jár. Szerencsére nagyon nem okoz neki traumát, bár reggelente néha pityereg, de utána napközben jól elvan. Enni ott sem eszik ebédet, csak reggelit meg uzsit, illetve a gyümölcsöt. Itthon talán egy picit jobban eszik, bár főtt ételt nem annyira. De legalább eszik.
Múlt héten voltunk vele kardiológián is, mert a gyerekdoki a betegsége alatt többször is úgy érezte, ill. mérte, hogy túl gyors a szívverése, így javasolta, hogy vigyük vissza a Heim Pálba a kardiológiára. Csináltak neki EKG-t, és megvizsgálta a doki bácsi, de semmi baja, ahogy mi is gondoltuk. Nagyon büszkék voltunk rá, mert a várakozást is jól tűrte, és a vizsgálat alatt sem volt egy rossz hangja sem. Még integetett is a dokinak. :-)
Aztán pénteken megkapta végre az oltásait. Na, ez már nem volt olyan könnyű menet. Én mondtam neki előre, hogy mi vár rá, meg biztos érezte is, mert nem a várón keresztül mentünk a rendelőbe, hanem az elkülönítőből. Konkrétan a vizsgálóra alig bírtam letenni az ölemből, úgy ordított. Az oltásnál meg végképp. És ugye 2 volt belőle. Szerencsére utána azért hamar megnyugodott, kapott egy banánt és egy kekszet, azzal elvolt hazáig.
Szerencsére már sokkal jobb az idő, mint volt, úgyhogy többet tudunk vele sétálni, játszóterezni. Ő is szeret lemenni, mert általában motorral megyünk, ami nagyon tetszik neki. Még ugyan segíteni kell sokszor neki, főleg kormányozni, de egyre ügyesebb. És ami a másik jó hír, hogy nem veteti állandóan fel magát, sokat sétál egyedül is. Ez jó hatással van az alvására is, esténként sokkal hamarabb elalszik, és éjszakánként is jobban alszik. Az utóbbi két éjjelre ez ugyan nem igaz, de előtte nem ébredt általában egyszer sem.
Összességében most jól telnek a napjaink, és reménykedünk, hogy sokáig egészséges marad, és tud bölcsibe járni. Természetesen egyre szebb, ügyesebb, okosabb. Meg hisztis is, de azért imádjuk. Sokat beszél, énekel, még ha értelme nem is feltétlenül van. De értelmes dolgokat is mond. Pl. a tányért nagyon szépen ki tudja mondani. Öltözéskor megy a cipő (pipi), kabát (kagá), sapka (siku), sál (sáá), felismeri a zsiráfot mindenhol (zsiááf), Ancsát pedig Ancsinak vagy Ancsiának hívja. Persze mond ezeken kívül is sok mást, de most hirtelen ezek jutnak eszembe. Az orrát egész jól megtanulta kifújni, így ha a keze ügyébe kerül egy csomag zsepi, akkor azt fel is használja. Szeret buszozni is, pedig mostanában ritkán szokott, max. vásárlásból jövünk 2 megállót így haza. De azt kikényszeríti. A kanalazást továbbra is jól megy neki, egyre jobban. Szépen iszik pohárból, simán lehet neki adni üvegpohárban is az innivalót, nincs vele gond. Ahogy írtam, egyre többet mozog önállóan, és nem kell cipelni, a babakocsit már ritkán használjuk. Már gyorsan szalad, ma az utcán többször is elszaladt előlem, tényleg figyelni kell rá. És a játszótéren is ügyeskedik már. Most ezek jutottak eszember róla, de tudjátok, hogy nekünk így is, úgy is, ő a leg-leg-leg... :-D
Pár fotó a végére.
Ancsia :-))) mostantól így szólítson mindenki!
VálaszTörlés