2012. március 16., péntek

És még mindig beteg


Igen, anya sajnos még mindig beteg. A múlt hetet végignyomtam az irodában, mert az első napok után elég jól lettem, csak orrfolyás és némi köhögés maradt. Sőt, szombatra szinte teljesen jól voltam már. Aztán vasárnap délután kezdtem előről. Illetve nem előről, mert másképp lettem már beteg, a torkom és a nyirokmirigyeim durrantak be. Aztán másnapra már fájt a fejem, hátam és derekam is. Az üzemorvoshoz azért elmentem, de ő nem látott igazából semmi komoly gondot. Én azonban nem éreztem túl jól magam továbbra sem, így a hét hátralévő két munkás napjára inkább itthon maradtam, és itthonról dolgoztam.

És hogy azért biztosan ne hagyjam el magam, Flóra is összeszedett megint egy kis nyavalyát, kötőhártyagyulladása lett vasárnapra. Szerencsére ez ugye nem a legveszélyesebb betegség, ami könnyen kezelhető szemcseppel, szóval lényegében nem volt semmi baja már keddre, azon kívül, hogy kicsit karikás volt a szeme. De azóta már az sem. Persze bölcsibe így nem mehetett, úgyhogy ő is itthon boldogított minket. :-)

Én némileg már jobban vagyok, de még messze a tökéletestől. Mindenesetre bízom benne nagyon, hogy a következő két napban rendbe jövök most már, mert nagyon elegem van ebből a betegségből, lassan 2 hét után.



Flóra ezt a kis betegséget leszámítva jól van mostanában. Szerencsére két teljes hetet le tudott nyomni a bölcsiben anélkül, hogy bármilyen légúti cuccot benyelt volna. Ennek örültem nagyon, pedig ugye influenza szezon is van/volt, én is beteg lettem, de ő ellenállt szerencsére. Az étvágya is sokkal jobb, a bölcsiben is többször evett még ebédet is, és itthon is sokszor eszik normálisan. Ma például tojásos nokedliből egy jó adagot befalt.


Itt épp vacsorázik, de természetesen Takács Bálinttal együtt, akit jó alaposan megetetett sajttal. :-)






Aminek még nagyon örülök, hogy a bölcsiben egyre jobban élvezi az udvari létet. Egyik nap azzal fogadott a gondozónő, hogy a másik csoportból egy ikerpárral összebarátkozott, és együtt viháncoltak, szaladgáltak, olyannyira, hogy alig akart bemenni. Lehet, ez annak köszönhető, hogy sokkal jobb idő van, sokat süt a nap is, így mi is sokat megyünk le vele motorozni vagy játszóterezni. Ma is voltunk lent, és annyira belendült a homokozásba, hogy alig lehetett kiimádkozni a homokozóból. Pedig ez korábban azért nem volt a kedvenc elfoglaltsága. Viszont csúszdázni még mindig szeret nagyon.






Azt hiszem, minden bejegyzésben leírom, hogy egyre többet beszél, de ez tényleg így van. Nem jegyzem a szavait, de sok mindent mond már, és van amit jobban is. Pl. a kabátot eleinte kagá-nak mondta, most már szinte teljesen kimondja, hogy kabát.




Ahogy eddig is, sokat kell neki olvasni most is. A kedvence jelenleg a Bilikönyv, amit még legutóbb vettünk ki a könyvtárból. Nem egy szofisztikált irodalom, és sok célom nem is volt vele, de Flórának borzasztóan tetszik. Általában egymás után kétszer kell elolvasni egymás után, de naponta ezt többszöre megismételve. Mi már egy csöppet unjuk, de nehéz neki nemet mondani, ha látja az ember, milyen csillogó szemmel hallgatja a rövid kis storyt.



Amit még most nagyon élvez, az az öltözködés. A cuccai, amit utcára szoktunk ráadni kéz közelben vannak neki mindig, és ő rendszeresen lerángatja a földre ezeket, és némelyiket magára aggatja. A kabátját már egész ügyesen fel tudja venni, a sapjákát is, sőt, volt már, hogy a nadrágját is felhúzta. A pulcsiját inkább csak áthúzza a fején, de mindenesetre néha sikerül neki vicces kreációkat összehozni. Például ilyet:






A végére még egy fotó, ami tegnap készült Sóskúton. Sokat rohangáltak Botival, ill. Flóra Boti után, de közben azért néha lehuppant. Itt épp az avarba:


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése