BÚÉK

Először is mindenkinek boldog 2012-es évet kívánok!

Gyorsan eltelt ez az egy év, sok minden történt velünk. Így visszagondolva, tavaly ilyenkor Flóra még csak 5 hónapos volt, már szépen tartotta magát hason fekve, de még akkor kezdett csak igazán mozgolódni, formába lendülni. És után már csak fejlődött, mint a villám. Kúszott, mászott, felült, felállt, totyogott kapaszkodva, aztán anélkül, robotosan járt, és most meg már szaladgál fel-alá. Igazi kis indivídum lett. Szinte naponta elmondjuk, hogy ha nem lenne, ki kellene találni. De szerencsére van. És imádjuk.

Nehéz megítélni, hogy milyen év van mögöttünk, mert a jó dolgok hoztak rosszakat is, és nem volt könnyű dolgunk általában. De azért összességében, ha így visszanézek, inkább a jó dolgok jutnak eszembe, és nem a rosszak.

Új lakásba költözhettünk, aránylag tágasan lakunk, és végre van egy erkélyünk, amit ugyan még nem tudunk kiélvezni igazán, de majd nyáron tök jó lesz. Aztán Flórát felvették a bölcsibe, ami több szempontból is nagy könnyebbség, mert nem kell drága magánbölcsit fizetni és plusz utakat megtenni vele, míg oda eljutunk. Én vissza tudtam menni dolgozni egy jó kis közösségbe, ahol szeretettel fogadtak vissza, és segítenek, hogy aránylag könnyen tudjam venni az akadályokat, amit egy dolgozó anyuka elé gördít az élet.

Panaszkodni tehát nincs okom, hiszen ami fontos, megvan. Persze mindig lehetne jobb, de sokkal rosszabb is. Szóval a pohár inkább félig tele van, minthogy félig üres lenne.

Az ünnepek, mint mindig, gyorsan elszaladtak. Ahogy az előző bejegyzésben írtam, Flóra csütörtöktől itthon volt. Az orra kicsit folydogált, kicsit köhögött is, de semmi komoly. Az orrfolyás pár napon belül el is maradt, de a köhögés, és némi zörgés, hörgés még jelentkezett napokig, így el is vittem dokihoz. Ő csak másik nyákoldót javasolt, ami úgy tűnik be is vált, mert ma már alig lehetett nála hallani a zörgést. Holnap még nem megy bölcsibe, de kedden már igen, szóval nem tudom, meddig tart az egészséges állapot.

A 24-ét itthon töltöttük hármasban. Mi azt a stratégiát válaszottuk még tavaly, hogy a karácsonyfa díszítésében ő is részt vehet, de az ajándékokat az Angyalka/Jézuska hozza. Idén is maradtunk ennél, úgyhogy délelőtt ő is segíthetett nekünk. Nem bizonyult túl hatékonynak, mert egyes díszeket inkább leszedett, a mézeskalácsokat meg megette. :-) Délután, mikor besötétedett, jöhetett az ajándékozás. Az ajándékai közül az asztal és a szék tetszett meg neki, egyből oda is ült hozzá. Kapott még bohócos, ruhacserélgetős játékot, fa cipőfűzős játékot és gyurmát. Tulajdonképpen minden tetszett neki, de elsőre legjobban a gyurma. A bontogatás ízére viszont még nem kapott rá, azt rámbízta. :-)

Itt épp a gyurmát teszteli:

25-én már a mamáéknál voltunk. Itt kapott könyvet, játék mobilt és egy babát babakocsival. Ez utóbbit lelkesen tologatja (ill. inkább húzogatja), sőt, ma este a babát is hozta az ágyba Takács Bálinttal együtt. A mobiltelefont is nagyon imádja. Mi már kevésbé, mert borzasztó hangja van. :-) Egyébként ezt a napot is nagyon élvezte, mert Boti is ottvolt, és ugye ő egyértelműen a kedvence.
A babakocsival:

Aminek teherbírását aztán ő is letesztelte:

26-án megint itthon voltunk, ekkor a másik mamája jött hozzánk, akitől fürdős játékokat kapott. Ez nála mindig siker, mert általában imád fürdeni. Persze a játékai már alig férnek el a polcon.

Két ünnep között próbáltunk programokat csinálni, hogy apukája tudjon tanulni itthon a vizsgáira. De egyébként valószínűleg kiütközött rajta, hogy már rég volt bölcsiben, mert nagyon sokat rosszalkodott itthon. Volt egy-két nap, hogy nagyon nehezen bírtunk vele, irtóra lefárasztott mindkettőnket. Mindenért hisztizett, és egyfolytában mozgósított minket. Voltunk a héten Diáéknál, illetve Ancsánál is. Diáéknál egy ideig nagyon be volt tojva, valószínűleg megilletődött a sok embertől, gyerektől. Nem is nagyon játszott velük, inkább egyedül tett-vett később is. Persze ő volt a legkisebb, így valahol érthető is. Ancsáéknál már oldottabb volt, persze itt minden körülötte forgott, hárman figyeltük minden lépését, kérését-kívánságát. Kiderült, hogy imádja az ékszereket is, ugyanis tele pakolta magát mindenféle lánccal és karkötővel.

Ancsától és Esztertől kapott egy nagyon helyes hátizsákot, amit másnap reggel, még pizsamásan fel is próbáltattam vele. Így festett benne:

Tegnap, azaz szilveszterkor ő (is) felpörgött kicsit. Délután még a tesóméknál Botival bohóckodhatott, aztán itthon meg a mamáék voltak. Később is feküdt le egy órával az átlagosnál, de a peterdázás később nem nagyon zavarta meg. Aludt békésen reggelig.

Ahogy írtam fent is, mostanában talán hisztisebb az átlagosnál. Ez különösen evéskor ütközik ki. Ritkán volt olyan, hogy nyugiban odaült az asztalhoz, és eszegetett valamit. Általában könyörögni kell neki vagy trükközni, hogy megkóstolja az adott kaját. És ha meg is kóstolja, és ízlik neki, akkor is képes két falat után kiverni a hisztit, hogy már nem kér. Pluszban tovább folytatja azt a ténykedését, hogy ledobálja a kaját, ha nem kéri. Ezzel nagyon felbosszant, és le is szoktam szidni, de egyelőre hatástalanul. A játékait is folyton szanaszét szórja, majd nem is játszik velük. Takács Bálint és a bújócskázás továbbra is nagy kedven, ahogy a könyvei is.

Itt egy fotó, amikor esti tápszerét issza, Takács Bálinttal az oldalán:

Viszont hogy ne csak a "hibáit" soroljam, elmondom, hogy egyre többet és érthetőbben beszél. Most a kedven szava, hogy "elment". Ezt használja helyesen is, de arra is, ha kikapcsoljuk a tévét, rádiót, ha elfogy valami. Eddig ezekre szimplán azt mondta, hogy "eee", most már elég érthetően mondja, hogy elment. Ma mondta azt is, hogy kérek (természetesen kekszet akart enni), a nevek elejét is szépen kimondja. Szóval egyre ügyesebb. A karácsonyra kapott játékai még kiegészültek néhánnyal, ami neki ugyan új, de Botitól örökölte. Ezek között van olyan, hogy egy fa táblára állatfigurákat lehet rárakni. Mindegyiknek megvan persze a maga helye. És már néhány alkalom után, tudja, hogy melyiket hova kell tenni, bár nem mindig tudja beilleszteni a helyére, de legalább odarakja. És végre megtanult rendesen puszit adni és dobni is.

Összességében egy imádnivaló kisember, és tényleg nagy boldogság, hogy ő van, még ha néha ki is hozza az embert a béketűrésből.