Alvásgondok

2 hete írtam utoljára, de ez javarészt annak tudható be, hogy az elmúlt két hétben elég sok rossz éjszaka van a hátunk mögött. Valószínűleg arról van szó, hogy újra elkezdtük a bölcsit a karácsonyi szünet után, és ez most kicsit jobban felzaklatta a kis lelkét. Éjszakánként sokszor felébredt, felsírt, be kellett menni megnyugtatni, és a végén többnyire a mi ágyunkban kötött ki. Sőt, ezt fokozandó, az esetek többségében még meg is kell etetni.

Most a korábban hatásos Viburcol kúp sem igazán jött be. Persze azért minden este kap egyet, de így is nyugtalanul alszik, és enni is kér. Az utóbbi pár napban apukáját ki is túrta az ágyból, és most ketten alszunk a nagyágyon. Bízom benne, hogy ez csak egy átmeneti állapot nála, és most arra van szüksége, hogy mellettem legyen éjjel, aztán pár nap múlva visszaállhatunk a normál üzemmódra.

Szóval ezen rossz éjszakák folyományaként én napközben elég koki voltam, de ugye a munkahelyen bírni kell a strapát, viszont estére mindig kidőltem, sok mindenre már nem voltam alkalmas. Így írni sem tudtam.

A bölcsit egyébként láthatólag megszokta már a 2 hét szünet után. Az első napokban persze volt még pityergés, de a hét közepén már nem. Aztán most csütörtök-pénteken újra itthon volt, mert szerda estére eléggé betaknyosodott hirtelen, és így nem mertük vinni. Szerencsére nem volt semmi komoly, most hétvégén már nem is igazán folyt az orra, úgyhogy holnap mehet bölcsibe.

Persze én kérdeztem a gondozónőket, hogy nincs-e bent is valami gond vele, ami esetleg visszatükröződik az éjszakákban, de azt mondták, hogy nem. Általában fáradt délelőttönként, ami érthető is, hisz rosszul alszik, így délben ő az első aki elalszik, és az utolsó, aki felkel. Plusz néha bújós, ölbe kell venni. De más nincs vele szerencsére. A héten egyébként lesz szülőcsoportos beszélgetés is a gondozónőkkel, akkor majd megint beszélek velük, hogy látnak-e valami megoldást erre a problémára.

Ezt a tényt leszámítva összességében jól telt az elmúlt két hét. Sok időt töltöttünk a mamáékkal, mert Feri tanult a vizsgáira, így igyekeztünk nem itthon zavarni őt. (Mellesleg megjegyzem, hogy sikerült végre az analízis vizsgája. Hurrá!) Aztán csináltunk programokat is. Még 2-án csináltunk egy lógós napot, én sem mentem dolgozni, és ő sem bölcsibe. Találkoztunk néhány baba-mama barátunkkal, és sétálgattunk. Egyik nap ellátogattunk a helyi könyvtárba is, ahova beirattam Flórát. Vettünk is ki neki pár könyvet, de eddig inkább csak a Vackort olvasgattuk esténként. Azt gondoltam, hogy jobban fogja érdekelni a sok könyv, de inkább a helyiség bejárásával töltötte az idejét, ill. a kirakott játékokat nézegette meg. De azért fogunk járni néhány hetenként.

Aztán megtörtént az első hajvágás is nála. Na azért nem kell megijedni, mert csak a frufruját vágta picit rövidebbre Andi néni. Persze gyakorló lányos anyukaként a levágott hajszálakat megkaptuk egy kis zacskóban, kiegészítve egy csatocskával. Ez a hajvágás sem volt betervezve, mert vettem épp neki csattokat, hogy oldalra tudjuk tűzni a haját, de rájöttem, hogy azt a bölcsiben annyira nem szeretik, másrészt ez így kényelmesebb neki is. És mivel Ancsa is épp fodrászolódott, összekötöttük a kellemest a hasznossal.

Ilyen lett a hajacskája. Szerintem nagyon helyes.

A hét nagyhíre még, hogy tegnap belekakilt először a bilibe. Eddig még nem igazán volt használatban nálunk a bili, mert ő elég rendszertelenül kakil, hol reggel, hol délután, a pisiket meg végképp nem is lehet követni. Meg egyébként is, nem kell ezt még nála erőltetni, ráérünk vele. Néha, ha úgy tűnt, hogy épp készül valamire, akkor ráültettem, de inkább csak játszott vele, tologatta, szaladgált vele, nézte rajta a matricát. Tegnap viszont sokat erőlködött, de nem sikerült neki, csak egy kis bogyó. Így pelenkacserekor ráültettem a bilire, és mondtuk neki, hogy nyomjon. Ő meg úgy élvezte a dolgot, hogy alkott is bele. Persze ebből még úgysem lesz rendszer, de azért mi büszkék vagyunk rá. :-)

Ma csajos programot csináltunk, és Lilivel, Andival, Eszterrel és Ancsával ültük meg Ancsa szülinapját. Jól mulattunk, a kisasszony nem is akart aludni, csak hazafelé bóbiskolt el, igaz, villámgyorsan.

Szóval így állunk mostanság. Telnek a napok, már alig várom a tél végét, mert legjobban az overálos, csizmás fel-leöltöztetést utálom. Sok időbe telik, mire el tudunk indulni valahova. Persze azért még egy szánkózásra befizetnék Püntyivel, de ha elmarad, én azt sem bánom. Majd bepótoljuk máskor.

A végére egy vicces fotó. Valamelyik nap így nézett ki egy kakaós csiga elfogyasztása után. Kicsit maszatos lett. Az arca, a füle, a szemhéja stb. Be is neveztem egy pályázatra, ahol könyvutalványt lehet nyerni. :-)