46 hét

Most eléggé megcsúsztam a blogírással, de ennek több oka is van. Egyrészt a gépünk már kicsit haldoklott, mert - mint kiderült - elöregedett benne a winchester, amit a hétvégén kicseréltek. Így nem is nagyon volt gépünk a múlt hét nagyobbik részében. Másrészt, kicsit felpörögtek az események, és úgy néz ki, hogy sikerül eladni a lakásunkat. Ma megyünk szerződni, de ezzel kapcsolatban volt már eddig is tennivaló. Plusz, elkezdtük bújni a netet lakáshirdetések után kutatva, hogy legyen hova mennünk, ha már innét kiraknak minket. :-)

Az elmúlt kicsit több, mint 1 hétben sok minden történt velünk. Hiába, nem tudunk unatkozni. Talán most nem is bontom napokra, de kiemelem a fontosabb eseményeket.

Voltunk látogatóban Barbiéknál, aki az egyik fórumtársunk, és alapvetően Stuttgartban él. Most itthon voltak látogatóban az öt gyerkőccel és a férjével. Pestszentimrén van egy házuk, ide voltunk hivatalasok a fórumos lányokkal. Hát finoman szólva nekünk nem volt túl közel a helyszín, de kimaradni nem akartunk, így kihasználva a BKV különböző járatait, átszeltük a várost, és mentünk. Nem is bántuk meg, mert most is jól mulattunk a lányokkal és a babákkal, és külön jó volt megismerni Barbit és családját személyesen is. Flóra itt is jött-ment, általában nem a leterített szőnyegen, hanem a betonozott teraszon mászkált, aminek eredményeképp ki is lukadt a Zsófitól kapott kiscipője. Továbbra is hozta vagány formáját, ha épp úgy gondolta, hogy kell neki egy játék, akkor bizony ő beült a másik baba ölébe (nevezetesen Patrikéba), és aztán ő játszott vele. A BKV-zást is elég jól tűrte, pedig alig aludt aznap.

Hétvégén Sóskúton voltunk családilag. Leszedtük a meggyet, amit Flóra félig a hátamon asszisztált végig. A földre is leraktam, de vagy az elszáradt faleveleket eszegette, vagy a félig rohadt és már leesett meggyszemeket nyomkodta szét a kis kezével. Botival fürödtek is egyet egy-egy babakádban, mert szombaton még elég meleg volt.

Érte egy kis baleset is, és ezt szerintem megint a foga bánta. Este szalonnát sütöttünk, és ehhez a sütögető helyet készítették elő apuék. Flóra is ott sertepertélt, a szallonasütő peremén rohangáló hangyákat figyelte, próbálta megfogni. Egyszer csak úgy gondolta, hogy ő lehuppan a popójára, csak azzal nem számolt, hogy a sütő pereme kicsit kilóg, így azon csattant az álla. Én úgy látom, hogy a már egyébként is törött fogából tört még le egy picike, és ő is elég sokat piszkálta utána a nyelvével. Viszont szerencsére más baja nem lett, csak nagyon megijedt, hüppögött egy darabig utána. Én is megijedtem, bár én nem láttam az esetet, csak utána ez a hüppögés olyan fura volt, hogy féltem, valami nagyon fájhat neki. De aztán szerencsére megnyugodott hamar. Úgy látszik, hogy a félelmem, hogy egyszer kitöri a fogát, nem volt alaptalan.

Ez még az esés előtt készült, épp a hangyákat próbálja megfogni:

Ez pedig már utána, bár itt már nem sírt, de még mindig vígasztalni kellett:

Sajnos vasárnap már nem volt jó idő, de azért némi kertimunkára és meggymagozásra alkalmas volt, úgyhogy csak ebéd után jöttünk haza.

Más, jelentősebb esemény végül is nem történt, de gyorsan elrepült ez a hét. Persze közben voltunk játszóterezni, sétálni, vásárolni, szerdán még Ringatón is. Ez utóbbin Flóra megint öntörvényűsködött, és nem ült meg az ölemben. Inkább elmászott a terem végében lévő tükörfalhoz, és ott állva táncolt (=rugózott és rázta a fenekét), és örült magának.

A fogai azért próbálnak egyeneletes szintet tartani, mert ugyan az egyikből letört megint, de mellette a jobb felső 2ese is kibújt már.

Az állás is már egyre jobban megy neki, sőt, feszegeti a saját korlátait, mert élvezi, hogy nem kapaszkodik és mégis megáll. Szóval elég sokszor engedi el magát, és áll egyedül, de eddig szerencsére megúszta a nagyobb taknyolást, mindig a fenekére huppan le. Ezen a képen még a lehuppanás előtti pillanatot sikerült elkapnom, de végül is látszik, hogy egyedül áll.

Egyre többet rosszalkodik, és folyton olyasmit csinál, amit nem kellene. Főleg, ha már fáradt. Van, hogy veszi az adást, hogy azt nem lehet, és abbahagyja, de sokszor inkább odébb kell vinni, hogy befejezze. És hát ezt persze nehezményezi is, és csap egy kis hisztit.

Az egyik kedvenc szórakozása mostanában, hogy a lufi végét a szájába veszi, a kezével pedig csapkodja a lufit. Azt várjuk, hogy mikor fog egyszer így kipukkadni a lufi. :-)

Mostanában éjjel is valahogy nyugtalanabbul alszik, szinte minden éjjel be kell hozzá menni egyszer-kétszer megsimogatni, vagy visszaaltatni. Nem tudom, hogy ez mitől van, de szerencsére ezek max. 5 perces programok, ami után még simán visszaalszok, szóval nem annyira megterhelő. És napközben jókat alszik, kezd átállni a napi egyszeri, 2-3 órás alvásra. Egyelőre, ezt még a tízórai és az ebéd között szokta megejteni, mert ugye reggel korán kel.

Az eheti bónuszfotó Sóskúton készült, ahol természetesen bejárta az egész házat, a konyhát is. Épp onnét indult kifelé, amikor apukája megörökítette.