Az imént nosztalgiáztunk kicsit Andi/Nonó blogjának olvasása kapcsán, mert arról írt, hogy most volt egy éve, hogy először látták az ultrahangon pici babájukat. Én is gyorsan visszaszámoltam, és nekünk is december 22-én volt egy éve, hogy a doki megerősítette a teszt eredményét, és már látható volt a kis petezsák az ultrahangon. A tavalyi karácsony így nagy boldogságban telt már kettőnknek, de az idei is biztosan különlegesen szép lesz. Flóra még biztosan nem fogja nagyon érzékelni, hogy miről is van szó, de nekünk ő lesz a legnagyobb ajándék a fa alatt. Szebbet nem is kívánhatna az ember. Pár nap múlva majd beszámolok arról, hogy alakult az ünnep. De most nézzük az elmúlt hét eseményeit.
Múlt szombaton Ancsa járt nálunk látogatóban, újabb remek fotókat készített lánykánkról. Még aznap mentünk volna Móniékhoz gesztenyebuliba, de ez sajnos Móni betegsége miatt elmaradt. Így helyette apával elmentünk bevásárolni, Flórát a mamáékra bíztuk, legnagyobb örömükre. Másnap apa tanult ezerrel a keddi analízis vizsgájára, ezért mi Prüntyivel leléceltünk, és anyuéknál karácsonyi sütögetésbe kezdtünk. Hárman (anyu, a nővérem és én) sütöttük a sütiket, aztán a fiúk kicsit besegített a töltésbe. Készült beigli, linzerkarika, mézes, és gyümölcskenyér. Azóta már le is teszteltük őket, mindegyik nagyon finom lett.
Aztán a hét is főként a karácsonyi készülődés jegyében telt, legalább is nekem. Babóca élte a megszokott napjait. Szerdán voltunk a doktor néninél begyűjteni az utolsó oltásokat, azaz a Prevenar és a rota elleni oltás 2. adagját. Egy időre most letudtuk a szurikat. A mérlegelésnél 5800 grammnak mérték a lányt, amit én ott keveselltem. Ma itthon 5960 gramm volt, szóval tegnap valamit elmértek valószínűleg. De a doktor néni ennyi hízáson sem akadt fenn, annyit mondott csak, hogy ha heti 10 deka alá mennénk, azért akkor szóljak. A szurinál most kicsit nagyobb sírás volt, de azért 3 perc alatt sikerült megnyugodni. A rota elleni oltást pedig szépen benyakalta, és utána sem jött ki belőle. Szerencsére láz sem jelentkezett, talán kicsit többet bukott, mint egyébként szokott, de más gond nem volt.
A doktor néni javaslatára ma megpróbálkoztunk a banánnal a tízórai kiegészítéseként. Az első fintorgások után ette szépen, elég édes volt, úgyhogy tetszett neki. A gyomra viszont még nem volt rá felkészülve szerintem, mert evés után, alvás közben bukott egy jó nagyot, ami tele volt icipici banándarabkákkal. Holnap majd sokkal jobban lepépesítem (most csak villával nyomkodtam szét), hátha úgy jobban csúszik. Egyébként már az almával is egész jól összebarátkozott, a sütőtök viszont nem jött be. Kétségtelenül nem volt túl édes, amit most sütöttem, úgyhogy 1-2 hét múlva újra próbálkozunk vele.
Ma nagyon jó kislány volt (persze máskor is az), mert tudta, hogy takarítani szeretnék, ezért hatalmasat durmolt napközben, szinte mindent meg tudtam csinálni, amit terveztem. Most este próbáltam arra is rábeszélni, hogy holnap reggel, ha megette 6-7 óra körül a reggelijét, még aludjunk vissza 1-2 órára. Remélem, ez is úgy be fog jönni, mint a ma reggeli rábeszélés, hogy sokat aludjon napközben. :-)
Mivel a héten nem igazán készült fotó általam Flóráról, ezért csak Ancsa műveivel tudok dicsekedni. Ígérem, jövő héten jó sok képet fogok felrakni.
Naon jó fotóalany. Ez a "sírva fakadok mert már vagy másfél másodperce nem vesznek rólam tudomást és senki se vesz fel és különben is" arc... ;-)
VálaszTörlés