20 hét

Tudom, megint elmaradásban vagyok. Szánom-bánom bűnömet, de Flóra elég sok időmet leköti, és a karácsony is itt van a nyakunkon, arra is próbálok készülődni. De nem is mentegetőzöm tovább, inkább beszámolok.

Az elmúlt hét kevésbé volt eseménydús, mint a megelőző, persze azért most sem unatkoztunk. Többnyire itthon voltunk, vagy sétáltunk, ha nem volt túl hideg, mint pl. ma. Flóra szerencsére továbbra sem betegedett me, nem döntötte le a lábáról semmilyen kórság. A szeme ugyan néha-néha becsipásodik, de eddig még nem volt olyan vészes, hogy beváltsam a beutalónkat a Tömő utcai szemklinikára. Igazából félek tőle, hogy inkább csak megbetegedne, mert tuti lenne ott néhány taknyos gyerek és/vagy anyuka, apuka. Azt meg nem szeretném.

Hétfőn bepótoltuk Diával és Moncsival, illetve Letivel, Livivel és Olival a múlt héten elmaradt baba-mama találkozónkat. A nagyok már jól elvoltak együtt, Flóra meg szemlélte őket lelkesen. Jó kislány volt most is, hangját nem lehetett hallani.

Tegnap elmentünk végre vele a központi bölcsibe, ahol jelentkezni kell a kerületi bölcsődékbe. Telefonon mondták, hogy jövőre még nem tudják, hogy lesz a jelentkezés menete, ezért inkább még gyorsan elmentünk a héten, hogy leadjuk a szükséges papírokat. A néni, aki a papírokat gyűjtötte, nem tűnt túl felkészültnek, mert elég buta kérdéseket tett fel a jövedelmünket illetően, amiről igazolást kellett vinni. De összességében jóindulatú volt, úgyhogy el tudtuk intézni az egészet. Május-június környékén várhatjuk a visszajelzést, kíváncsi vagyok, hogy sikerül-e a felvétel. Nagyon remélem, különben nem tudom, hogy fogjuk megoldani, hogy visszamenjek dolgozni.

Ha már amúgy is kitettük a lábunkat a lakótelepről (a Tétényi útra kellett menni jelentkezni), elmentünk az Alleeba is plázázni. Kajáltunk a gyorséttermeknél, kipróbáltuk az egyik pelenkázót, vettünk ezt-azt, benéztünk a piacra. Úgyhogy jó kis programot kerekítettünk, bár Flóra többnyire aludt. Amikor meg nem, akkor hangosan beszélgetett, a lábaival kalimpált és a kezét rágcsálta. Hazafelé szerencsésebbek voltunk, mint múltkor, mert ahogy a buszmegállóhoz értünk, már jött is az alacsonypadlós buszunk, úgyhogy pikk-pakk itthon voltunk.

Este én hivatalos voltam a céges karácsonyi bulira, így Flóra itthon maradt apukájával kettesben. Ez volt az első ilyen alkalom, hogy apa fektette le kicsi lányát. Gyakoroltunk is már rá a héten, apának kellett többször pelenkázni, és ő adta a rizspépet is Flórának, hogy belejöjjenek a közös kanalazásba. Nem is volt gond, ha csak nem annyi, hogy porontyunk estére nagyon elfáradt, aminek nagy bömböléssel hangot is adott, és a tápszerét már nem is ette meg. Viszont elaludt, és reggel negyed7-ig hangja sem volt.

És akkor néhány szó a fejlődéséről. Hosszra és súlyra is növekszik szépen, egyre több ruhát nő ki. Hosszú lábai és vékony dereka van, ami nem hátrány egy lánynál. A nadrágok ezért vagy rövidek vagy kilóg belőlük a bokája. :-) A súlya a 20 hetes mérlegeléskor 5810 gramm volt, úgyhogy most kicsit jobban gyarapszik, valószínűleg a megemelt rizspép mennyiség miatt. A széklete is normalizálódott, mostanában naponta egyszer kakil csak, és az is normális állagú, nem folyós.

Enni általában eszik rendesen. Rizspépet naponta háromszor kap, persze kiegészítve egy kisebb adag tápszerrel. A köztes étkezéseknél pedig nagyobb adag tápszert kap. És próbálkoztam ezeknél az étkezéseknél egy kis almával és sütőtökkel is megkínálni, eddig nem túl nagy sikerrel. Ma az almapürét kicsit eszegette, de a sütőtököt nem csípte egyáltalán. Én azt gondolom, hogy az állagával van inkább a baja, mert ez ugye se nem olyan, mint a rizspép, se nem hasonlít a tápszerre. Szoknia kell még, remélem szeretni fogja a gyümiket és zöldségeket. Mégis csak az én lányom (is)! :-)

Evészet közben készült fotó:

Hason fekve most már nagyon szépen és általába sokáig tartja magát. Általában már a keze is nyitva van, nem tartja ökölben, sőt, most már hason fekve is nyúl dolgokért. Háton fekve a kis kezeit általában kicsit furcsán, hátra tekerve tartja (ez látszik a fenti fotón is), de ha szeretne valamit megfogni, akkor azért már odanyúl. A tornáztatóján pörgeti a játékokat, illetve rángatja a keze ügyébe kerülő egyéb játékokat, különösen a Dóriéktól kapott plüss kockát, amit mi csak Pikabúnak hívunk (az egyik oldalán van egy tükör, amit takar egy felhajtható lap, azon van a Peek a boo felirat, ami a kukucs angol megfelelője).

Erről a plüss kockáról van szó:

A forgás még nem megy annyira jól, a kezdeti sikerek után van némi megtorpanás. Oldalra fektetve viszont nagyon könnyen és ügyesen hasra fordul. Sőt, ma pedig kétsze hasról hátra is fordult. Úgyhogy talán most már beindul ez a mozgás is. Egyelőre azt látom nála, hogy ha valamit meg akar kaparintani, akkor inkább valahogy odanyomakszik, minthogy odaforduljon. Szóval ő inkább a mászást preferálja a forgással szemben.

Ülésbe is nagyon húzza fel magát, ha nem teljesen vízszintesben van. Ha pedig a kis kezeivel fogja az ujjunkat, akkor is erősen húzza magát, van benne erő.

Nagyon érdeklődő, mindent jól megfigyel. Ma például néztük a hóesést az ablakból és a zúzmarás fákat is. Az imént pedig a Kiskalász Zenekar Apák cimű dalára figyelt fel nagyon, mert az egy baba gügyögésével kezdődik.

A zenét és a verseket továbbra is szereti, szoktunk neki különböző dalokat lejátszani, illetve néha énekelgetni, meg mondókázni.

A fürdés szerencsére már általában jó móka. Nagyon szeret pacsálni, rugdos a kis lábaival, úszik az egész fürdőszoba. Ritkán, ha fáradt, akkor nem annyira lelkes, és akkor nem rendez lubickolást. De szerencsére ebből van a kevesebb.

Az alvására nem lehet panasz egyáltalán. Este általában 9 óra tájékában a vacsora végére elalszik, még a tápszert félálomban megissza, de a szemét már nem nyitja ki. Reggel pedig az esetek nagy részében 6 óra - fél7 környékén ébred, de volt már rá példa, hogy 8 órakor úgy kellett felébreszteni. Napközben elég változó, hogy mennyit és mikor alszik. Van amikor a reggeli végén még szundikál egyet, van amikor nem. Vannak alvós és nem alvós napjai, szóval ebben semmilyen rendszer nincs. Ha fáradt, akkor azt általában sírással jelzi, pontosabban azzal, hogy kicsit hisztikézik. Akkor a vállamra téve, a Bóbitát énekelve percek alatt elalszik. De a mai reggeli jó példa, hogy háton fekve a mi ágyunkban álomba beszélgette magát. :-)

Ez a kép egyik este vacsi után készült:

A hangját is szereti hallatni, sokat gügyög, vagy éppen kiabál, ha nem tetszik neki valami. Van egy újfajta produkciója, amikor rettentő vicces arcot vág, de ezt nem lehet leírni. Kb. olyan, hogy összezárt szájjal mondja, hogy bú-búú-búú, és közben jön ki némi nyál is. :-)

"Röviden" ennyi most Flóráról. És bónuszként egy fotó, amin épp a színes víziló-párnát gyömöszöli.