Flóra már egy ideje nyüstöl azzal, hogy írjak Julcsiról is. Mindig megígérem, hogy így lesz, de eddig halogattam.
Kezdjük az elején. Flóra mondogatta már egy ideje, hogy szeretne kistestvért. Mondtuk, hogy ezzel mi is így vagyunk, de egyelőre ez maradjon a hármónk titka, reméljük mielőbb megvalósul, amire vágyunk. És nem is beszélt erről senkinek.
Aztán pozitív lett a teszt, de megbeszéltük, hogy egyelőre neki nem mondjuk el. Viszont a szülinapjára kapott kis halacska pár hét után kimúlt, ami miatt nyilván szomorú volt. Így gondoltuk, hogy itt az alkalom megosztani vele a hírt. Ekkor kb. 8-9 hetes terhes voltam. Elmondtuk neki, de megkértük, hogy senki másnak ne mondja el még. Nem is mondta, még a mamáéknak sem, pedig ők tudtak róla. És egy hős volt, mert magában tartotta, sőt, még azután sem kotyogta el senkinek, amikor már publikus lett a dolog.
A terhesség alatt nagyon cuki volt, várta, hogy megszülessen a hugi, és indokként általában azt mondta, hogy szeretne segíteni körülötte. Meg hogy majd együtt néznek mesét, és persze engedi majd neki a Duck tv-t nézni, mert az lesz inkább neki való. És szerette volna, ha egy szobában alszanak az elejétől kezdve, de megbeszéltük, hogy mindenkinek jobb lesz, ha ez nem így történik.
Aztán április 2-án Julcsi is villámsebességgel megszületett. Aznapra voltam kiírva, de a dokim 2-án reggel elutazott egy hétre. Arra készültünk, hogy előbb meglesz Julcsi is, és az utolsó héten igyekeztünk is mindent megtenni ennek érdekében. 1-jén sem jött, így én akkor már úgy voltam vele, hogy jön amikor akar, onnantól kezdve már mindegy. 2-án egy futóverseny volt itt a házunk mögötti futópályán gyerekeknek. Erre készültünk, Flórának gofrit sütöttem reggelire. Közben már ettük is, és ekkor elfolyt a magzatvíz. 2,5 óra múlva már második kis tündérkénk is világra jött. Flóra pedig megnyerte az ő korosztályában a futóversenyt. :-)
Egyben sikerült egy vírust is begyűjtenie, így szegénykémnek a mamáéknál kellett maradnia akkor is, amikor mi már hazajöttünk a kórházból. Ez egy picit megviselte őt is, engem is. Julcsit csak rövid ideig láthatta, akkor sem engedtük közel. Belőlem és az apjából sem kapott túl sokat pár napig. Ezért (legalább is szerintem) az első 2-3 hétben sokat ment a mamáékhoz, igényelte, hogy inkább ott legyen. De aztán szerencsére ez elmúlt, és beállt a normál üzemmenet. Igyekeztem mindig én vinni oviba, többnyire Julcsit a mamára hagyva, délután meg együtt mentünk érte általában. Itthon nyilván kevesebb idő jutott rá, de az első pár hét után tudta ezt rugalmasan kezelni.
Összességében nagyon jól vette a tesó érkezését. Amikor csak tudtunk, mentünk játszótérre ovi után vagy hétvégén. Ha haza kellett jönni Julcsit megetetni, és csak később tudtunk lemenni, megértette, és kivárta, nem ugrált a fejemen. Ha kértem, hogy segítsen apróbb dolgokban (odahozni valamit, ránézni Julcsira 1-2 percre), mindig megtette szó nélkül.
Aztán ahogy Julcsi nagyobb lett, és egyre jobban látott, megismert minket, imádattal nézte nővérét. Ez azóta sem változott, és kölcsönös a szeretet. Flóra simogatja, ölelgeti, igényli, hogy esténként együtt hemperegjenek a nagyágyon. Sokszor leül játszani vele, épített már neki akadálypályát, mutatta neki, hogy kell kúszni, mászni. Julcsi pedig élvez minden egyes percet, amit vele tölthet.
Néhányszor az is előfordult már, hogy együtt fürödtek a nagy kádban, és mindketten nagyon élvezték.
Julcsi most már elég sokat mozog, a napokban mászni is elkezdett, úgyhogy már nem lehet csak úgy szanaszét hagyni mindent, mert könnyen megszerzi azt, ami tetszik neki. Nem lehet már csak úgy odébb rakni, ami nyilván fog még hisztiket szülni mindkét oldalon. Egyelőre még csak a "Juuuulcsi, nem szabad" vagy csak a simán "Juuuuuuulcsi" jelent meg, de szerintem ez lesz még rosszabb is. Azért bízom benne, hogy a jó kezdet megalapozza a későbbi jó viszonyt is. Persze igyekszünk mi is úgy alakítani, hogy mindenkinek jó legyen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése