Ezért azt gondoltam, hogy ha nem is heti/havi rendszerességgel, de azért igyekszem mégis írni róla, hogy éli meg napjait, mert gondolom később is érdekelni fogja.
Nagyjából 1,5 hónapja volt 6 éves. Még egy évet oviba fog járni, jobbnak láttuk, ha még nem megy iskolába. És ő sem szeretett volna. Szellemileg és fizikálisan már érett rá, de lelkileg még kell neki egy év. Bár most, hogy elkezdődött az iskola, és realizálta, hogy Blanka barátnője már odajár, és nem vele oviba, kicsit sajnálkozik, hogy nem együtt járnak ezután suliba, de valójában szerintem nem szeretne még iskolás lenni.
Magasabb az átlagnál (123 centi), a súlya pedig átlagos (22-23 kg). Már egyáltalán nem olyan törékeny virágszál, mint volt korábban. Nagyon sokat erősödött, ami a sok mozgásnak köszönhető elsősorban. Az oviban is jár több tornára, és a játszótéren is egyfolytában lóg, csimpaszkodik, húzódzkodik... Az étvágya is jó, az oviban majdnem mindent megeszik, és itthon sem olyan extrán válogatós. Eszik mindenfélét, de még mindig a tészta, nokedli a kedvence. :-)
A napokban kiesett két foga alul, és már mozog a felső kettő, és alul is még egy. Illetve már egy rágófoga teljesen kinőtt + kettő félig, úgyhogy tényleg iskoláskorú lenne.
Az iskolaérettséget felmérő feladatok nagyon jól sikerültek neki tavaly, az óvónénik szerint kiemelkedő volt. Azóta aztán már megtanult olvasni is, és nagyjából írni is. A betűket már régóta ismerte, de ha megpróbált leírni valamit hallás után, többnyire kimaradtak a magánhangzók. De már ez is megy neki. Félreértés ne essék, nem mi erőltettük ezt nála, ő akarta megtanulni. Kérdezett, mi meg válaszoltunk. Illetve, ha valamit rosszul írt le, akkor elmondtuk, hogy helyes. Aztán ráérzett. A számokkal is barátságban van, simán összead és kivon, és én úgy gondolom, hogy a logikája is rendben van. Én nagyon büszke vagyok még a szókincsére. Gondolom ez is annak köszönhető, hogy aránylag sokat olvasunk, ill. hogy igyekszünk neki elmagyarázni a dolgokat értelmesen. De az oviban is sok ragad rá, mert használ olyan szavakat néha, amiket mi biztosan nem.
Ügyesen biciklizik tavaly nyár óta, és sokat fejlődött a koordinációja, egyensúly érzéke is. Bátrabb minden tekintetben, a játszótéri dolgokban és a szociális kapcsolatokban egyaránt.
Könnyebben nyílik meg idegen vagy legalább is nem megszokott környezetben, és az ismerősöknél, barátoknál sem kell már neki hosszú feloldódási idő. Járt tavasszal az ovi pszichológusához egy kis személyiségfejlesztő csoportba, ez is biztosan segített neki. De még nem fog neki megártani ez az egy év, hogy tovább erősödjön az önbizalma.
Legfőbb barátnője Blanka, akivel már bölcsi óta együtt jártak közösségbe, de ez most megszakadt, hiszen Blanka iskolás lesz. Szerencsére azért tudnak majd találkozni, mivel közel laknak és a közelbe jár suliba. Csibivel is jóban van még, vele főként a játszótéren játszanak jókat. Néha átmennek/jönnek egymáshoz, de akkor kijön a különböző érdeklődés. Csibi szeret hercegnőset játszani, babázni, Flóra viszont egyáltalán nem. Az oviban még Szilvi és Effi is jó barátnője, velük szokott főként játszani. És persze Boti is még nagy cimbora, ha tudnak találkozni. Most nyáron megint tudtak sok időt együtt tölteni, de ez valószínűleg sokáig már nem lesz így. Boti kezd kamaszodni, Flóra meg azért még csak egy kislány, szóval szerintem el fognak távolodni hamarosan, de majd meglátjuk.
Továbbra is nagyon ügyesen rajzol, bár most talán kevesebbet, mint korábban. A legot imádja, főként összerakni, de néha játszani is vele. Szeret bunkikat csinálni a lakás különböző pontjain (szobájában vagy az asztal alatt főként), ahol aztán mindenféle dolgokat csinál egyedül vagy az apjával. Ahogy írtam, a babázás nem az ő műfaja egyáltalán, inkább akkor már fiúsabb szerepjátékokat játszik.
Kirakózni, társasozni is szokott/szoktunk, de általában csak, ha mi mondjuk, magától ritkán jut eszébe.
Ő is mai gyerek, ezért a számítógép és a telefon nagyon érdekli, persze mindkettőn a játék elsősorban. Bár az elmúlt hetekben nem igazán kérte el a telefonunkat játékra, csak nagyon ritkán. A számítógépet itthon szinte nem is használja, inkább a mamáéknál.
A tévében mesét nézni szinte egész nap tudna, de szerencsére meg lehet vele beszélni, hogy már ki kell kapcsolni. Hétvégén reggel hosszabban szokott tévézni, hétköznap viszont csak esténként lehet, és az is max félóra. Persze a rövid téli napokon lehet, hogy ez másképp alakul, de most így van.
Amikor Julcsi még pocakban volt, mindig azt mondta, hogy azért várja, hogy már kibújjon, hogy tudjon nekem segíteni. És tényleg, szeret segíteni, ha épp nincs más fontos játszanivalója. :-) Akár mosogatni, port törölni, teregetni vagy ruhát leszedni, szívesen besegít a sütésbe, főzésbe is. Julcsi körül ez kimerül inkább abban, hogy ha megkérjük nézzen rá 1-2 percig vagy hozzon oda nekünk valamit, akkor megteszi. Vásárolni viszont nagyon nem szeret, ezt igyekszünk nélküle intézni, de ha néha mégis ott kell lennie, akkor többnyire húzza a száját.
Mostanában nagyon ragaszkodó és sokszor bújós is, gondolom a kistesó miatt. Mostanában nem volt jellemző, hogy azért kelljen a mamáéknál aludnia, mert mi elmegyünk valahova, de ha egy-kétszer elő is fordult, hát nem volt túl lelkes. Én alapvetően elég kiegyensúlyozottnak látom, de előfordult a nyáron párszor, hogy csak úgy elsírta magát olyan dolgok miatt, amiről nem szólt, csak a fejében gondolta el. Például nem akart átmenni az úttesten a nagyon zajos köszörűgép mellett, de ahelyett hogy szólt volna, csak elkezdett sírni. És hozzáteszem, hogy nem is ott akartam menni.
Korábban sokkal befolyásolhatóbb volt, mint mostanában, volt már rá példa, hogy rá kellett szólnom, hogy ne ő dirigáljon másoknak (barátnőinek). De azért ez nem jellemző. Inkább konfliktus kerülő, mint én. Vagy kilép abból a helyzetből, ami nem tetszik neki, vagy ha nem túl problémás, akkor csinálja, amit várnak tőle (pl. egy szerepjátékban a barátnőivel) és utána panaszkodja el nekünk, hogy az neki miért nem tetszett. Olyan is gyakran előfordul, hogy mesél valamit, amiben tudja, hogy mások vagy akár ő is, helytelenül viselkedtek, de kiemeli, hogy vagy ő benne sem volt vagy nem ő volt az értelmi szerző. (Persze ez nem feltétlenül van így szerintem.)
És persze, mint minden rendes gyerekben, benne is van némi zsiványság. Ma a játszótéren szóltunk neki, hogy van még 5 perc játék, aztán indulunk. 5 perc múlva elindultunk a kapu felé, és közben kiabáltunk neki, ill. integettünk is, hogy jöjjön. Nem jött persze, amikor is én odamentem, hogy jöjjön, amire az volt a válasz, hogy ja, nem tudta, hogy indulunk, azt hitte, csak integetünk. És hogy a másik játszótérre (szabadtéri "edzőterem") akarunk kimenni. :-) Ez utóbbi például azért volt elég vicces, mert nem is azon a kapun készültünk kimenni, ami ehhez vezet.
Az imént el kellett neki olvasnom, hogy mit írtam róla, és azt mondta, hogy helytálló, egyetért. :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése