Flóra életében Pókember újra és újra felbukkan. 1 éve egyszer látott ugye egy Pókembernek öltözött fickót, ami megijesztette. Aztán hosszú hetek magyarázása után elfogadta, hogy Pókember egy jó hős és mesealak és egyébként sem kell tőle félni.
De azért bármikor, ha látja egy kisfiú ruháján vagy máshol, mindig megjegyzi, hogy ott van.
Erre mi történt tegnap éjjel?! Éjszaka átjött hozzánk, bebújt közénk és közölte, hogy azt álmodta, hogy én (Anya) a Pókember. Éjjel, félkómásan mondtam neki, hogy hát de most láthatja, hogy nem vagyok Pókember, úgyhogy aludtunk szépen tovább.
Reggel azért megkérdeztem tőle, hogy mit is látott álmában. Mondta, hogy engem felismert, mert az orrom és szám ugyanolyan volt, de a szemem kockás (!). És kockás nadrágot és pólót adtak rám. :-)
Szegénynek ez persze rossz élmény volt, de én nem bírtam ki röhögés nélkül. Vizuális vagyok.
Én itt 2 dolgot emelnék ki - hogy megismer az orrodról meg a szádról álmában, továbbá hogy kockás volt a szemed. Ne adjatok annyi szert csóri gyereknek már! :-D
VálaszTörlés