Kezdjük az objektív paraméterekkel: kb. 102-103 centi magas, nem tudom pontosan, mert nem szoktam mérni, de nő, az biztos, mert növi ki a ruháit folyamatosan. A súlya változatlan, 13 kg környékén van. Szóval még mindig nem egy hurkagyurka, de szerintem sosem lesz az. Alapvetően jól eszik, az oviban többnyire mindent megeszik, itthon már válogatósabb, nehéz kiszámítani, hogy mit eszik meg. Mert itthon kiválogatja a levesből a zöldborsót, az oviban meg repetázik a zöldborsó főzelékből. De összességében azért jól eszik, bár mostanában a betegségek rontottak az étvágyán.
Szerencsére a betegségek elkerülték egészen december elejéig. Egyszer nyelt be egy fosós-hányóst, de csak egyszer hányt és egy egy nap volt pár hasmenése, nem nagyon viselte meg. Ezen kívül max. taknyos volt. Most december közepe felé viszont elkezdett köhögni, nem is volt túl jól, nem ment oviba. Nagyjából rendbe jött, aztán lett egy torokgyulladása, egyszeri lázzal. Erre persze kapott antibogyót. Karácsonyra meggyógyult, viszont pár nap múlva jó rondán kezdett köhögni, mert akkor már a hörgői lettek tele: bronchitis. Újabb antibogyó, amitől semmit nem javult, így pár nap múlva kapott egy másik antibogyót, plusz meg is röntgenezték, ami alátámasztotta, hogy ez majdnem tüdőgyulladása. Ez a gyógyszer sem segített szinte semmit, így mentünk a pulmonológiára, ahol leállították a gyógyszert, viszont inhalátort kaptunk (felírták és megvettük), és azt kezdtük használni. 2 nap múlva kontroll, és még mindig nem javul, így már jött a hörgőtágító és egy kis steroid is. Holnap újabb kontroll, de most már tuti javult, mert többet köhög, és az is mintha tisztulna. Holnap mindenesetre kiderül. Az érdekes a dologban az, hogy egyáltalán nem látszik betegnek. Sápadt és kicsit karikás a szeme, de ez nála általános télen (sajnos én is ilyen vagyok), de semmi más. Láza nem volt, jó a közérzete, az étvágya mondjuk rosszabb, de a mozgásigénye ugyanúgy megvan, egész nap ugrál. Remélem, ezzel letudjuk egy időre a betegeskedést, aztán lassan mehet oviba, mert már 1 hónapja nem volt.
Az oviban már megtalálta a helyét szerintem. Bár most ez nagy kihagyás, de bízom benne, hogy nem lesz gond a visszamenetellel. Ma sétáltunk arra, és beszéltünk róla, hogy hiányzik neki az ovi és a barátai meg az óvónénik. Meg is beszéltük, hogy rajzol majd nekik, és beviszi, ha legközelebb mehet. A barátai ugyanúgy a bölcsis társak, mint korábban, de azért szokott másokat is emlegetni a nagylányok közül, ill. egy-két fiút is. Olyat még nem mondott, hogy valakit ne szeretne, bár a fiúkat szokta kategorizálni, jó fiúkra és rossz fiúkra. :-) Az óvónéniket is szereti, meg a dadust is. Erről sokat kérdezgettem, mert a bepisilés még nem múlt el teljesen. Az elején ugye sokszor bepisilt, aztán sokáig nem, utána meg volt egy időszak amikor majdnem mindennap, és aztán már csak egyszer-egyszer. Sőt, egyszer a színházi látogatáskor is becsurrantott. :-( Arra gondoltunk, hogy leszidták, és nem mer szólni, de sokszor, sokféleképpen kérdeztük tőle, és sosem tett még utalást sem arra, hogy bármelyik felnőtt negatív lenne felé emiatt. Egyébként most a téli szünet alatt is előfordult többször, hogy bement neki egy pici pisi, mert nem megy el időben, és már későn ér oda a wc-re. Sőt, sajnos a kakival is járt így párszor, bár ott lehet, hogy a gyógyszer volt a ludas, mert se előtte, se utána nem történt ilyen.
Az egyik óvónénivel beszélgettem párszor, és ő azt mondta már október felé, hogy Flóra elég felszabadult, nincs vele gond. Novemberben volt egy hét kb., amikor nagyon zizi lett hirtelen. Itthon szinte kezelhetetlen volt, és akkor volt több bepisilés is. Az óvónő tanácsára ekkor nagyon sok intenzív közös programot csináltunk, sokat voltunk együtt, sokat beszélgettünk, és valahogy helyrerázódott.
Reggel nagyon ritkán szokott gond lenni azzal, hogy bemenjen a csoportba, és délután pedig többször volt, hogy még meg kellett várnom, míg befejezte az éppen aktuális játékát. Sokat rajzol ott is, egyre ügyesebben. Általában 3-4 alkotás is vár délután, amit haza kell hozni. Az ottani kézműveskedés eredményei is mindig nagyon helyesek. A verseket, dalokat, táncokat megtanulja, de szerepelni nem szeret. A karácsonyi ünnepségről lemaradtunk a betegség miatt, de előtte mondta, hogy ő nem akar szerepelni. Korábban, a Szivárvány napon sem vett részt a közös táncban, pedig azt is tudta. Idővel majd talán változik, de ha nem, az sem tragédia.
A félénksége sem változott a korábbiakhoz képest. Mindig kell neki idő, míg feltalálja magát és megnyílik. Még akkor is, ha olyannal találkozik, akit jól ismer és szeret. Botira azt szokta mondani, hogy ő a legkedvencebb barátja, és mostanában tényleg ő a kedvence, de még vele is visszafogott egy 5-10 percig, ha találkoznak.
Elég érzékeny, mostanában gyakran előfordul, hogy elpityergi magát, ha valami nem sikerül, vagy nem értjük, hogy pontosan mit szeretne elmondani. A hiszti sem hiányzik természetesen az életünkből. Leginkább akkor, ha valamit nem tud, és segítség kellene neki, vagy valamit szeretne csinálni, de nem mondja, hanem kapásból elkezd hisztizni, és már csak bőgve mondja el, hogy mit is szeretne.
Nehéz lenne most felsorolni, hogy miket szeret játszani. Talán a leginkább rajzolni és színezni. Aztán a szerepjátékozás is nagyon megy, főleg apjával és a babáival (Bori és Emma). Mostanában elég sok legot kapott, azokkal is sokat játszunk, de a társasok (Zingo, Colorama, kártyák) is előkerülnek nagyjából mindennap. Így, hogy nem jár oviba, nem könnyű lekötni, főleg, hogy kivinni se nagyon lehetett az enyhe, ködös-szmogos időben. Itthon sokat hallgatunk zenét, amire szeret táncolni, ugrabugrálni. És persze a mesenézés is megy, többet is, mint kellene. Főként az m2-t nézte eddig, de - valószínűleg Boti hatására - rákapott a Minimaxra is. Illetve most a Barney és barátait is nagyon szereti, ezt a youtube-on szokta nézni, de max napi egyet szoktunk neki engedni. A meseolvasás is mindennapos természetesen. Este mindig kell, de néha napközben is, ill. a dokinál ülve mindig. Amióta a Süsüt láttuk színházban, azt nagyon szereti, minden formában: a mesét, a könyvet és szerepjátékozásként is. A szerepeket leosztja, és úgy kell játszani.
Az alvás még mindig nehéz ügy nálunk, szerintem ez egy ideig még így is lesz. Ha itthon van, ebéd után már nem alszik. Ha nincs semmi extra aznap, simán bírja is estig, nem hisztis jobban, mint máskor. Ha megyünk valahova, akkor az autóban vagy a buszon tuti elalszik, az többnyire elég is neki. Ha viszont a mamánál van (ami mostanában gyakori a betegszabadság miatt), ott majdnem mindig alszik. Kivéve, ha ott van Boti is, vagy ha későn kelt reggel. Az oviban pedig mindig alszik, talán kétszer mondták eddig, hogy nem aludt. Esténként viszont itthon nagyon nehezen alszik el. Aránylag sok mesét olvasunk neki, akár 20-30 percig is tart, aztán ott is szoktunk maradni egy ideig, de többnyire csak bohóckodik. Én próbálom leszoktatni arról, hogy melléfeküdjünk, inkább csak az ágyvégében olvasok, de így még több ideig kínlódik. Engem elég sokszor ki is borít ezzel sajnos. Éjszakánként gyakran megébred, de át nem jön magától, csak szól. Ekkor változó, hogy átviszem vagy ottalszom vele egy ideig vagy akár reggelig is. Most két éjjel sem ébredt mondjuk, de nem tudom, hogy van-e konkrét oka. Éjszaka még mindig pelusos, ritkán nem pisil bele. Nagyon érdekes ez is, mert a mamáéknál az elalvás is könnyen és időben megy, és ott be sem pisil szinte sosem.
Néha megdöbbent, hogy mennyit fejlődik az értelme, mennyi mindent tud és észrevesz. Apróságok, de mégis. Most már von le következtetéseket dolgokból, vagy megtalálja a logikai összefüggést egy másik dolog alapján. Például egyszer mondtam neki, hogy fáj a derekam, és ezért nem cipelem őt. Aznap később kérdezte, hogy fáj-e még a derekam. Mondtam, hogy nem. Erre ő mondta, hogy akkor most már cipelem-e őt. Illetve van még sok ehhez hasonló eset is. A játékok szabályait is elég gyorsan fogja, bár azért néha könnyítene rajtuk, csak hogy ő nyerjen. :-) Számolni most már jól tud, akár 20-ig is megy neki, fel is ismeri elég jól a számokat. Kardinális kérdés mostanában egyébként is az életében, hogy ő most hány éves, mikor lesz már 4 és mikor lesz 8, mint Boti. :-) Néhány betűt is felismer, de inkább csak elvétve. A hónapok és napok sorrendjét is jól tudja, de a tegnap és holnap még mindig gyakran felcserélődik. Gyakran kérdezi meg este, hogy mikor van holnap vagy hogy holnap van-e már. Azt se nagyon tudja még értelmezni, hogy ha sötét van, akkor miért nincs még/már este. Az óraátállításkor pedig napokig leszúrt, hogy milyen későn mentem érte, mert mire hazaértünk az oviból (5 óra körül), már többnyire sötét volt.
Most ennyi jutott eszembe róla. Még biztos van más fontos dolog is, amit épp elfelejtek rögzíteni, de ha eszembe jut, pótolom majd. Zárásként egy friss fotó róla, amint szende Minnie egérként pózol. :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése