Már nem is tudom hány hónap

Jó régen nem írtam. Nagyon zsúfolt, eseményekkel teli időszak áll mögöttünk. Jó és rossz eseményekkel teli.
Kezdem a rosszal, hogy gyorsan átszaladhassunk rajta. Feri anyukája 1 hónappal ezelőtt meghalt. Április végén derült ki, hogy tüdőrákos, és onnantól kezdve villámgyorsan pörögtek az események, aminek ez a szomorú végkifejlete lett. A részletekbe nem mennék bele, nem akarom itt ezt taglalni, többen tudjátok is, hogy mi és hogyan alakult. Mindenesetre májusban erről szóltak leginkább a napjaink, Feri a szabadideje nagy részét a kórházban töltötte, mi meg próbáltuk itthon támogatni. Flóra az egészből talán csak annyit észlelt, hogy apa keveset van itthon, és ha kérdezte hol van, akkor mondtuk, hogy a Vera mamát látogatja a kórházban, mert beteg. Aztán pedig csak annyit mondtunk neki, hogy a mama nagyon beteg volt, elaludt, és már nem tud vele találkozni. Hogy ez jó magyarázat volt-e vagy sem, azt nem tudom. Mindenesetre ő elfogadta ezt, nem is nagyon emlegeti, bár volt rá példa, hogy másnak elmondta ugyanezt. Meglátjuk még, hogy a későbbiekben hogyan jön ez az egész vissza nála. Az azóta eltelt időszak bizonyos szempontból egyszerűbb, de nem könnyebb. Ferinek vannak jobb és rosszabb napja, igyekszünk felvidítani. Flóra ösztönösen érezhette, hogy apának most szüksége van rá, mert mostanában nagyon apás. Persze az is lehet, hogy csak pótolja az időszakot, amikor kevés időt töltöttek együtt.
A rosszból talán elég is ennyi, szerencsére ezt sok jó dolog is kompenzálta.
Például az, hogy június közepétől Feri a Nyugdíjbiztosító Igazgatóság köztisztviselője lett. Pár hónapja az egyik középvezetővel beszélgetett, aki feldobta neki, hogy átveszik a korábbi helyről. Sikerült is összehozni, és ugyan elég kevés pénzért, de most egy fix helyen dolgozik. Talán itt attól nem is kell tartania, hogy elküldik, és a munkatempóban sem kell megszakadnia. Ez most jól is jön neki az utolsó félév és a szakdoga írás mellett.
A másik nagy hír, hogy Flórát felvették az oviba, ahova szerettük volna. Sőt, Blankát, Szilvit és Csongit is a bölcsiből. Ugyan a csoportbeosztást még nem tudjuk, de jó eséllyel azért egy csoportba fognak kerülni. Így azért biztosan könnyebb lesz az indulás.
A harmadik dolog nálam alakult, méghozzá az, hogy előléptettek. Ez még teljesen friss, 2 hetes hír, úgyhogy még sok mindenről nem tudok beszámolni. A lényeg, hogy átalakul a csapatunk, így én is előreléptem egy manager-i pozícióba. Ez várhatóan azt jelenti, hogy átalakul a munkám jellege, és mostantól nem csak azzal kell foglalkozni, ami kifejezetten az én feladatom, hanem segítenem kell a lányokat is a csapatban. Szóval izgalmas feladatok és időszak előtt állok.

Ebben a jó két hónapban aztán sok minden történt még velünk, sokfelé jártunk. Felsorolni is nehéz. Kevés olyan hétvége volt, amikor "nem csináltunk semmit", csak itthon voltunk, játszótereztünk, stb.
Még május legelején, Ancsa itthoni szabadsága alatt voltunk hármasban Tihanyban. Az időnk jó volt, de azért a Balcsiban még fürödni nem tudtunk. Viszont a szálloda medencéiben pancsoltunk, sétáltunk a környéken, a parton, játszótereztünk, voltunk Füreden is. Szóval jó kis kirándulásunk volt.

Indulunk pancsizni

Pár hete, mikor Feri a fiúkkal lazult Szeliden, mi Flórával becsatlakoztunk Zsuzsi mamáékhoz, és meglátogattuk a dédimamáékat. Ugyan nagy volt a kánikula, de az autóban a klíma elviselhetővé tette, ott pedig a kertben és a házban is kellemesebb volt. Flóra persze elvarázsolt mindenkit a szőke fürtjeivel meg a nagy szemeivel. Illetve az is meglepett mindenkit, hogy képes nyugodtan ülni az asztalnál és rajzolgatni, meg a kertben ugrálni és rohangálni is.

Ezeken a nagyobb kirándulásokon túl is találtunk magunknak mindig izgalmas programokat. Voltunk a Színházak éjszakáján, ahol meghallgattunk néhány Bogyó és Babóca mesét Pogány Judit felolvasásában, ill. körülnéztünk a Bábszínházban is.
Voltunk a Tropicariumban is egyik hétvégén. Még odafelé Flóra arra volt leginkább kíváncsi, hogy lesz-e krokodil. Aztán mikor kiderült, hogy lesz, akkor elkezdett félni. Azon a részen, ahol a krokodil volt, végül csak átszaladtunk, úgy, hogy még csak nem is nézett abba az irányba. A többi rész viszont tetszett neki, a cápás résznél például egyáltalán nem félt, és még a rájákat is megsimogatta volna, ha elérjük.

Rája-néző alagútban

Megnéztünk egy bábszínház előadást is a MOM művelődési házban, ami nekem annyira nem tetszett, Flórának viszont nagyon. Kíváncsi kiselefánt volt a címe, utána egy ideig önmagát is így hívta. Ez egyébként is szokása mostanában, hogy ilyen-olyan nevekkel illeti magát. Egy ideig például Esmeralda volt. No, nem kell megijedni, nem a vak lány viszontagságait nézetjük itthon a gyerekkel. Ez állítólag egy mese, ill. annak egy nyuszi szereplője. Mi még sosem láttuk, viszont Blanka barátnője nézi/nézte, és erről nevezte el egyik nyusziját is. :-) Aztán Flóra néha még házikónak is hívatja magát, meg ehhez hasonló jobbnál jobb neveket talál ki magának.
A MOM kapcsán jut eszembe, hogy június elején volt a Hegyvidéki napok a Gesztenyés Parkban a MOM mellett. Egyik nap délelőtt elmentünk Kolompos koncertre, nagyon tetszik ez most a kisasszonynak. Főként Levente, aki a mókamester a csapatban.

Boti is velünk volt, és persze játszótereztünk is ott

Kolompos koncerten a Millenáris Parkban is voltunk, az ottani gyereknapon. De ugyanitt Gryllus Vilmos és Halász Judit koncerten is jártunk. Persze itt a játszóterezést nem ússzuk meg sosem, és egyébként is jó programok szoktak ott lenni. Egyébként a Gryllus koncert óta Flóra nagy kedvence a Tigris című dal. Sokat szokta ő maga is énekelgetni.

Június legvégén kimentünk a Hajógyári-szigetre is, a Gyereksziget rendezvényre. Ez volt az utolsó hétvége, az árvíz már levonult, úgyhogy kimentünk, mert sok jó program szokott itt lenni. Most is így volt, bár azért az árvíz éreztette hatását. Máshol voltak a helyszínek, mint korábban, és azért szúnyogból is akadt bőven. Flóra lábfejét jól össze is csipkedték, be is dagadt neki annyira, hogy nem is igazán tudtam rá szandit adni másnap. Voltunk a Pöttyös hajón, a Játéksziget standján társasoztunk és Bilibozott Flóra. Kipróbált népi játékokat is, horgászott például. A nap végén pedig Szalóki Ági koncertet hallgattunk. Először lazult ő is egy kicsit, de aztán nem bírt magával, és szaladgált egy csomót.

Pöttyös hajón sorban állás

Koncert előtti pihenő

Itt már koncentrált, hogy lássa mi folyik a színpadon

Nemrégiben pedig beváltottuk már az ígéretünket, és elvittük végre a veresegyházi Medvefarmra, vagy ahogy mi hívjuk az APG után, a Maciparkba. Első blikkre sokkal izgalmasabbnak találta a kisvasutat (ami csak ki volt állítva, és nem ment), illetve a játszóteret, de aztán vettem mézet, és belelkesedett, hogy etessük a macikat. Körbe is jártuk a parkot, és nem is akarta, hogy cipeljük, jött szépen, szaladgált, nézelődött. A végére aztán már elfogyott a lelkesedése, úgyhogy a maradék mézet átadtuk egy másik kislánynak, akinél nem volt méz, viszont szeretett volna macit etetni. Mi meg elmentünk inkább csúszdázni.

Maci etetés

Biztos van, amit kihagyok, de tényleg igyekszünk mindig elvinni valahova, csinálni valami programot. Persze ezeken kívül voltunk Sóskúton is (talán) kétszer a mamáéknál, legutóbb Apija szülinapját ünnepelve. Ott voltak Botiék is, este szalonnát sütöttünk, napközben meg ettünk-ittunk, a kölykök meg leginkább a mini-ugrálóvárakban nyomultak.

Szalonna sütő kölykök

Ugrálóvárban

Szerencsére a betegség továbbra is elkerül minket. Egy-két nap orrfolyást leszámítva, szerencsére nem volt semmi probléma mostanában sem. Bölcsibe így szinte megszakítás nélkül jár a kisasszony, de már ez az utolsó hete. (A bölcsis búcsúztatóról majd írok külön.) Még aug. végén lenne egy másfél hét, de akkorra már nem visszük vissza, ne legyen nagy a kontraszt az ovi előtt. Blankával továbbra is nagy barátnők, de szerencsére a többiekkel, Szilvivel, Gerdával és Csongorral is jól kijön. Általában azt szokták mondani, hogy minden rendben volt vele aznap, mindent megevett, néha még repetát is kér, nagyot aludt, jól érezte magát. Az udvaron motorozni, homokozni szokott, bent meg többnyire babáznak, főznek. Könyvet most is mindig visz magával, reggelente általában azt szokták bent nézegetni. Ahogy írtam is, a bölcsiben nagyon jó evő, tényleg majdnem mindent megeszik. Itthon már válogatósabb, de nem vészes. Hízni továbbra sem igazán hízik, ellenben nő, mint a gomba. Szerintem van már 1 méter magasabb, mert a kortársainál kicsit magasabb, ahogy látom.
Itthon leginkább a kitalált játékokat szereti. Főként Apijával játszanak sokat, mindenféle storykat kitalálnak, hol egymással, hol a kis figuráival. Például szoktak korcsolyázni, aztán elesnek, és jönnek hozzám - a doktor nénihez -, hogy gyógyítsam meg a sebesülést. :-) Aztán nagy sláger a színezés. Szépen is színez, és sokat is szokott, szinte nem is múlik el nap enélkül. Szereti a puzzle-jeit, gyorsan, ügyesen rakja már őket. Mostanában jönnek elő a kártyák, bár még nem igazán játszunk velük, inkább csak párosítjuk őket. De a nyaralásra tervezem, hogy elkezdjük megtanítani Unozni.
A játszótérre valahogy mostanában kevesebbet megyünk. Talán azért, mert a bölcsiben sokat vannak kint jó időben, így délután már talán jobban szeret itthon játszani, mint a szabadban. De ez is változó, ha lehet sarazni és vizezni, akkor jöhet a játszótér is.
Az elmúlt hetekben az alvása is helyrejött. Volt kb. 2 hónap, amikor minden éjjel átjött hozzánk, és közöttünk aludt. Ebből kifolyólag sokszor elég rosszul aludtunk éjjel. Viszont nagyjából 2 hete leszokott erről, és marad az ágyában egész éjszaka. Nem tudom, hogy ennek mi az oka, mert már régóta mondogattuk neki esténként, hogy ne jöjjön át, de nem volt hatása. Mindenesetre örülünk, hogy így van, és remélem, nem kiabálom el.
Mostanában figyeltük meg, hogy vág az esze, és van logikája. Például egyik szombaton, mentünk a piacra, ő bicajjal, és valahogy megütötte a lábát. Nem akart tovább jönni a bringával, azt akarta, hogy felvegyem. Mondtam, hogy nem, mert nekem meg pont fájt a derekam. Persze volt sírás, hiszti, végül én mentem a piacra, ők meg hazajöttek Apijával. Erre délután, ülünk az autóban, és kérdezi, hogy fáj-e még a derekam. Mondtam, hogy már nem. Erre kérdezi, hogy akkor most már fogom-e cipelni?
Illetve volt még valami hasonló story egyik nap Apijával is, de erre már nem emlékszem pontosan.

A végére pedig egy vicces szösszenet. Ült az ölemben, épp gyömöszöltem egy kicsit, meg puszilgattam. Ő próbált kiszabadulni: "Anya, engedj el, ki akarok szabadulni!". Egy idő után elengedtem, elszaladt, és kiabált: "Hurrá, kiszabadultam, szabadban vagyok!" :-)

Családi kép Apa szülinapján