Március - április

Csak sikerült végre idejutnom, ha nem is könnyen. Nem ismétlem, amit már korábban is írtam, nem nagyon jut valahogy idő mostanában a blogírásra. Erre időt kell szakítani igazán, nem fér bele pár percbe, ami egyébként jutna.

Flórával alapvetően minden rendben van, nő, mint a gomba, nagylány már igazán. Pont pénteken kaptam meg a füzetét az elmúlt 3 hónap jellemzésével, és nőtt megint 3 centit (98 centi), de nem hízott, 12,6 kg most. Pedig eszik rendesen, főként a bölcsiben jó az étvágya. Néha mondja nekem, hogy én is főzzek itthon brokkolifőzeléket vagy paradicsomos főzeléket, ami ott volt, mert az nagyon finom, és nagyon szereti. Persze sejthetitek, hogy nálunk a brokkolifőzelék előfordul az asztalon, de nem jellemző, hogy megkóstolta volna itthon eddig. :-) Szóval hízni nem hízik, de nem extrém vékony szerintem, úgyhogy én nem aggódom emiatt. Hosszra gyúr inkább, nem szélességre, amivel - lány lévén - nincs is semmi gond szerintem.

A múltkori betegség óta szerencsére nem volt semmilyen gond, néha folyik az orra, de ezzel minden kölyök így van, és különösebb probléma nincs is ezzel. Jár szépen bölcsibe, nincs nyűglődés vagy sírás, sőt, néha délután már könyörögni kell neki, hogy induljunk haza, mert ő még nagyon játszik az udvaron, többnyire Blankával természetesen. Barátságuk rendületlen, össze vannak nőve továbbra is, most már a gondozónők mondták is, hogy szerintük mindkét lánynak trauma lesz az elválás, mert oviba - nagy valószínűséggel - nem egy helyre fognak járni.

Az ovi egyébként most elég központi kérdés az életünkben, mivel 1 hét múlva lesz a jelentkezés ideje. Az nem volt kérdés, hogy a gazdagréti ovik egyikébe fogjuk vinni, és a biztonság kedvéért jelentkezünk mindegyikbe, de az dilemma volt (és még talán most is az), hogy melyiket tegyük az első helyre. Két ovi van, de az egyik két külön épülettel. Ez utóbbiban vegyes csoportok vannak, a másikban, ahova egyébként tartozunk, korosztályos csoportok indulnak. Itt emiatt lehet is tudni előre, hogy mely óvónénikhez kerülne a gyerek, míg a másikban nem, hiszen ott pár gyerek kerül minden csoportba. Ahova tartozunk, ott abszolút az a tapasztalat, hogy nagyobb a szigor, kicsit katonásabb a rend, mint a másikban. Szóval sok szempontot kellett figyelembe venni, de most úgy gondoljuk, hogy a bölcsi melletti ovit fogjuk preferálni, mivel a három ovi mindegyikének van előnye és hátránya is, de mivel ez van a legközelebb, ez lesz a nyerő. Aztán, ha nem jön be, akkor majd variálunk. A bölcsis csoportból 6an lesznek ovisok, akikből négy valószínűleg egy picit távolabbi oviba megy, ami nekünk azt jelentené, hogy kb 20-30 perccel előbb kellene reggel indulni. Én ezt nem szeretném, nem csak a saját kényelmem miatt, hanem a gyerek miatt sem, így mi oda nem is jelentkezünk. Egyébként is állítólag elég magas a túljelentkezés, szóval sok esély sem lenne rá, hogy felvegyenek oda minket. Június elején derül ki, hogy hova sikerül bejutni, majd beszámolok róla.

A héten volt a bölcsiben nyílt nap, amikor bemehettek a szülők és az érdeklődők is, így én is bent voltam Flórával pár órát. Persze ez így egy extrém nap volt, mivel egy alapítvány hozott ugrálóvárat, volt arcfestés és lufihajtogatás, meg még sok egyéb program is. Én eléggé elfáradtam, mert Flórához csapódott Gerda és Blanka barátnője is, így a lányokat én gardíroztam az események között, segítettem nekik, ha kelleltt. De jól éreztük magunkat, és most láttam igazán, hogy milyen ügyes és nagy már Flóra, hisz tavaly a hasonló napon inkább csak a homokozóban ültünk, de most aztán már kipróbált mindent.

Most hogy jóidő van, szinte mindig megyünk a játszóra bölcsi után, ahol homokozni szokott leginkább, de labdázni, csúszdázni is szeret. Nagyon aktív, sokat rohangál, szóval nem is csoda, hogy nem hízik. Az itthoni kedvenc játékai nagyjából ugyanazok, a rajzolás, olvasás, szerepjátékozás, kirakózás. Van, hogy jól eljátszik egyedül is, de sokszor rángat minket is magával.

Azt talán kár is írnom, hogy egyre okosabb, egyre több minden áll össze a fejében, vagy legalábbis ő kombinál össze dolgokat. Mostanában sokat kérdezi, hogy ha mondom valamire, hogy holnap ez vagy az lesz, akkor az azt jelenti, hogy most? Vagy például a bölcsiben néha gyakorolják a saját nevüket és a szüleik nevét is, ezért engem mostanában előszeretettel hív Timinek. A miért kérdések sorozatát is tudja a végtelenségig folytatni, egészen addig, amikor már nem tudunk mit válaszolni. :-)

A szobatisztaság iránti lelkesedése kicsit alábbhagyott, legalább is itthon mindenképp. Már nem akar annyira a wc-re menni, és már a szűkítő használata sem olyan izgalmas. Sőt, inkább még a normál ülőkét is felhajtja, és inkább úgy ül a wc-re. Ezért persze veszekszünk vele, de szerinte a nagyok úgy csinálják. A bölcsiben azért többször pisil a wc-be, és most megbeszéltük a gondozónőjével, hogy a következő héten megpróbáljuk, hogy délután, mikor udvaron vannak, nem adnak rá pelust. Szerintük pikk-pakk át fog állni. Meglátjuk, bár én sem aggódom emiatt különösebben.

Az elmúlt másfél hónap is elég eseményteli volt számunkra. A március 15-i hosszú hétvégére terveztünk egy keszthelyi kirándulást, ami az időjárási viszonyok miatt akkor elmaradt. Viszont április első hétvégéjén bepótoltuk, és jól is sikerült. Igaz, nem indult jól, ugyanis Flóra végignyűglődte az utat, és annak ellenére, hogy álmos volt, nem aludt el. Ennek okára aztán Keszthelyre érve derült fény, ugyanis ahogy beértünk a városba, Flóra telehányta az autót. Szegénykémből kijött minden, amit aznap evett-ivott, és mivel nem számítottunk erre, így rajta, az ülésen és az anyósülés hátulján landolt minden. Viszont ahogy kijött a cucc, ő meg is könnyebbült, és már nevetett is, hogy "Ez vicces volt." :-) Szerencsére a hotel közel volt, és be is tudtunk menni a szobába, úgyhogy gyorsan lemostuk őt, kapott tiszta ruhát, az autót nagyjából rendbetettük, és már minden oké volt. Neki se lett más baja, kb. 2 óra múlva már nyomta magába a pizzánk szélét és az üres tésztát.
Sokat sétáltunk Keszthelyen a városban és a parton is, játszótereztünk, kipróbáltuk a szálloda usziját, fittnes termét, pihengettünk is, aztán hazafelé még Balatonfüreden is sétáltunk egy jót. Szóval jól telt a három nap az ijesztő kezdet ellenére.

Az ezt megelőző hétvégén volt Húsvét, amikor is, sok más egyéb mellett, a nyuszi hozott Flórának két új kedvencet: egy hatalmas Minnie egeret, és egy futóbringát. Mindkettőnek nagyon örült, a bringával azóta már elég jól tud is menni, bár néha bizonytalankodik, de bele fog jönni hamarosan. Húsvétkor is szerettünk volna kimozdulni, de mivel akkor is ramaty idő volt, így itthoni programokat csináltunk csak. Flórával festettünk tojást is, amit ő lelkesen osztogatott aztán a locsolóinak.

Tulajdonképpen szinte minden hétvégére jut valami program, talán ez az első hétvége már egy ideje, amikor semmi különleges nem történik. Voltunk egyik  hétvégén az Europarkban Alma koncerten, amikor sikerült belefutnunk egy Pókember show-ba is. Flóra meglátta a Pókembert, és közölte, hogy menjünk onnét, mert ez félelmetes. Nem bántam, én sem rajongok ezért, így inkább nézelődtünk a Libriben. Viszont a Pókembert Flóra azóta is emlegeti, hol olyanként, akitől félni kell, de az is előfordul, hogy közli, én vagyok a Pókember. Próbáljuk leszoktatni róla, mert a bölcsiben azért vannak kisebbek is, és nehogy valakit ezzel megijesszen, mert már a gondozónők is mondták, hogy sokat mondogatja, és nem tudták, miért, mert tudják, hogy mi egyébként ilyeneket nem nézünk, főleg nem a gyerekkel.
Aztán egyik szombaton voltunk Móniéknál kerti buliban, jó sok gyerekkel kiegészülve. Flóra jó sokat pörgött itt is, főként, hogy lehetett ugrálni egy mini-trambulinon. Hát ez neki nagyon tetszett, mindig várta, hogy mikor üresedik meg, és ő már ment is ugrálni. Azt gondoltuk, hogy jól le is fárad ettől, és hazafelé (8 körül indultunk haza a város másik végéről) majd jól elalszik. De persze nem így történt, egyáltalán nem aludt el az autóban.
Aztán voltunk a mamáékkal Sóskúton is. Szerencsére nagyon szeret ott lenni, úgyhogy a nyári szünetben majd tudnak kint lenni a mamával és Botival. Tud homokozni, motorozni, labdázni, sőt még kertészkedni is segített nekünk.
Én futottam egy rövidet múlt hétvégén a Vivicittan, ahova elkísértek Apijával. Flóra úgy gondolta, hogy ha már futóverseny, ő is fut, és apja kergethette kedvére. Mivel aznap nem aludt, elég fárasztó délutánunk volt, mert nem igazán fogadott szót, és még a bringa is nálunk volt. Így vagy Flórát próbáltuk rábírni, hogy ne száguldozzon a bringával a tömegben, vagy egyikőnk cipelte őt, másikónk a gyereket. :-) Ehhez képest az kis 3 km-es futásom, meg sem kottyant. :-)

A jövő hét megint izgalmas lesz nekünk, mert Flórával és Ancsával elmegyünk Tihanyba három napra. Ancsa most itthon van, én is szabin, és Flórát is kiszabadságoltam kicsit. Remélem, marad ez a jóidő, és akkor élvezhetjük a napsütést a Balcsi partján. :-)