Ma meg egy adóváltozásokkal kapcsolatos előadáson voltam, nem is jártam az irodában.
Egyébként meg egyelőre könnyített menetben nyomom a munkát abból a szempontból is, hogy Flórát nem kellett még vinnem bölcsibe. Ugyanis még betegebb lett. A takonykór már múlóban volt neki múlt hét vége felé, de hétfőre rosszabbul lett, és némi köhögés is párosult mellé. Így elvittem a doktor nénihez kedd délután, aki megállapította, hogy kicsit előbb kellett volna menni, mert így lerakódott már picit az arcüregében, és a torka is piros. Adott antibiotikumos orrcsepet kezdésnek, meg egy antibiotikum receptet, hogy ha nem lenne jobban, akkor csütörtöktől kezdjük adni. A taknyosság picit javult, de a köhögés nem, így el is kezdtük neki csütörtökön. Pénteken még felhívtuk a doktor nőt, hogy mi a felállás, és akkor abban maradtunk vele, hogy folytassuk ezt így vasárnapig, és ha kell vigyük vissza hétfőn. Sajnos szombat éjszaka belázasodott, de aztán az el is múlt, és nem is jött elő többet. Napközben meg többször fosott (bocs, nem tudom másképp kifejezni, így történt), de vasárnap az sem volt egyáltalán. Az orra már szinte egyáltalán nem folyt, és úgy tűnt, hogy a köhögés felszakította a lerakódást is, csak még némi váladék liftezik neki. Így ma átadtam reggel anyukámnak, hogy ő vigye vissza a dokihoz. Abban maradtunk, hogy ha gond van, akkor hívjon, és kijövök az előadásról, ha viszont nincs gond, akkor majd én keresem őket. Ők hívtak előbb.
A váladék ugyanis lejjebb ment a hörgőire, és most ott zörög neki. Pluszban még a pocakja sem okés. Így azon kívül, hogy megy tovább az antibiotikum, és diétáztatni kell, kapott Ventolint és hozzá egy inhalációs kütyüt, amivel be kell juttatni a tüdejébe a gyógyszert. Meg még kell, hogy kapjon nyákoldót is. És remélhetőleg, ezek együttes hatására kioldódik a lerakódás, és újra jól lesz.
Mondjuk összességében nincs rosszul egyáltalán. Jókedvű és rosszcsont, mint mindig. Az előbb megitta a tápot, és még az ölemben feküdt, mikor beleharapott a karomba...
Talán annyi, hogy étvágya még rosszabb, mint volt, bár már az elmúlt két nap kicsit többet és jobban evett, mint előtte. És sokszor inni sem nagyon akar, szinte kergetjük az innivalóval. Szombat ejtett kicsit kétségbe minket, mert alig evett és ivott, és még azt is kikakilta. De reméljük, ez elmúlik, ha véget ér az antibiotikumos kúra.
A bölcsi sajnos így múlt kedd óta szünetel nála. Ma én beszaladtam, mert felhívtak, hogy a képek, amik múltkor készültek, készen vannak, és lehet rendelni belőlük. Sikerült is néhányat horror áron összevásárolnom. De hát mégiscsak az első bölcsis fotója. :-)
Kedden és szerdán még ugye én is itthon voltam vele, de aztán csütörtökön és pénteken már apukája vigyázott rá. Plusz még ma is többnyire, csak reggel vitte a mamája a dokihoz. De apukája nagyon jól helyt áll. Nem mondom, délután mikor hazaérek, csatatér fogad, de a gyerek evett, ivott, megkapta a gyógyszerét, játszik, és imádja az apját. Nekem meg ennél több nem is kell. Egyébként a sok együtt töltött idő hatására nagyon apás lett most Flóra. Eddig is nagy szerelemben voltak, de most inkább az apjához húz, hozzá megy inkább, ha olvasni, játszani akar. Fura nekem, de nem bánom.
Viszont ma nagyon furcsa érzések kavarogtak bennem, amikor délelőtt én egy szálloda konferenciaterme mellől hívtam anyámat, a dokit, Ferit, és tudakoltam, hogy mi van a gyerekkel, adtam át az infokat, és próbáltam minden fontosat átadni. Szóval kisség torokszorító érzés volt nem a gyerek mellett lenni egy orvosi vizsgálat és hasonlók alkalmával, miközben tudom, hogy nagyon jó kezekben van az apjánál és a mamájánál is. De azt hiszem, hozzá kell szoknom ehhez az érzéshez, mert lesz még erre példa.
Az elmúlt napokban ezen kívül két nagyobb esemény volt még. Dávid már olya öreg, hogy szalagavatója volt, amire mi is felvonultunk. :-) Flóra és Feri nem jöttek, mert a kisasszony biztos nem lett volna el nyugiban, meg azt sem tudtuk, mekkora tömegre lehet számítani. Szóval ők itthon buliztak, mi meg ott. Dávidék nagyon ügyesek voltak, és csinosak is, főként a keringő alatt. De nekem fura volt megélni, hogy nem is olyan rég (cca. 13 éve), még az én szalagavatómon ugrált ő a parkett közepén, kb. 4 évesen, most meg én nézem a parkett széléről őt. :-)
Itt az öccsével, már felszalagozva, ahogy az igazgatójuk mondta. :-)
Tegnap pedig kis családi ünnepséget tartottunk, megünnepelve Feri és Flóra névnapját, illetve apukám szülinapját. Végre mi is meg tudtuk őket hívni, mert elférünk ennyien a lakásban. Kicsit mikulásoztunk is, és Flóra örökölt Botitól egy nagy vödör Duplot, úgyhogy nagy játék is volt. Természetesen, ahogy szoktuk, degeszre ettük és ittuk magunkat, szóval jól sikerült a buli. :-)Flóra és Boti ajándékokat bontogatnak:
Szóval ilyenek történnek velünk most. Nem unatkozunk. Feri sajnos továbbra sem talált munkát még, volt egy-két interjún, de egyik sem jött be. Illetve a mai helyre felvették volna, de ez meg egy nagyon átverős, kamu cég, házalós munkával, úgyhogy egyelőre ezt hanyagoljuk. Tehát a felhívás továbbra is áll: ha valaki tud nekivaló munkát, szóljon bátran. A lakást nagyon nem fejlesztettük tovább, apróbb dolgokat csináltunk, illetve végre megvettük a függönyt a nappaliba, csak még beszegik. Viszont Flóránál már az ablakra került az övé, és nagyon helyes.
A végére két "életkép". Az elsőn épp az adventi koszorú gyertyáját gyújtjuk, és énekelünk neki, a másodikon meg látszik, milyen hatékony segítséget jelent a takarításnál. :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése