Bölcsi reloaded

Az előző bejegyzésem ott ért véget, hogy Flóra rendbejött a lázas betegségből, így folytathatja a bölcsit. Ezt ugye még péntek este írtam, de a folytatás egészen szerda reggelig bizonytalan volt. Ugyanis még szombat éjjel elkezdett köhögni, először szárazon, aztán a köptető hatására, amit vettem neki, már recsegett is rendesen. Taknyos nem lett, a láz sem jelentkezett többet, de ez a köhögés azért fájt neki sokszor, ugyanúgy bújós maradt, és rosszul aludt. Szerencsére azért keddre már csillapodott a köhögés, és mivel azt az éjszakát végig is aludta, elvittem szerdán reggel bölcsibe.
Folytattuk ott, ahol előző héten abbahagytuk, így én többnyire a folyosón üldögéltem, mindent Brigi csinált már vele, csak az altatás volt úgy, hogy még az reszortom. Viszont Flóra simán elaludt Brigivel, így rám már nem is volt szükség. Aludt is fél3-ig, akkor már ébresztették őket. Itt volt egy kis pityergés, de aztán kihozták hozzám, és megnyugodott.
A következő nap ugyanígy telt, de akkor már csak ebéd és alvás körül voltam a bölcsi épületében, hogy ha kell, be tudjak ugrani. Nem kellettem, de összességében nem volt jó napja, pityergős volt, aludni is keveset tudott csak. Tartottam tőle, hogy esetleg a még mindig tartó enyhe köhögés a ludas a rosszkedvében, ezért elvittem a dokihoz. Szerencsére baja nem volt, csak még a felköhögött váladék zörgött neki. Viszont kiderült, hogy még rosszabb az étvágya, mint előtte, a doki megmérte, és kiderült, hogy picit fogyott. Így kaptunk beutalót a János kórház gyermekambulanciájára, hogy ott csináljanak neki laborvizsgálatot, és esetleg küldjék tovább gasztroenterológiára, ha szükséges. Még nem vittük el, mert a héten volt oltás is, nem akartam, hogy ennyit szúrkálják.
Pénteken eléggé izgultam az előző rossz nap miatt, hogy mi lesz, de felesleges volt. Ekkor már vittem reggel, és csak fél4 körül mentem érte, uzsi utánra. Ügyes volt mindennel, aludt is, jókedvű volt, semmi gond nem volt vele. Nagyon büszke voltam rá, hogy ilyen jól alakult a végén minden.

Az első igazi bölcsis hetében nehezítő tényező volt, hogy Brigi szabadságon volt, így végig csak Anikóval voltak. Persze ismerte már őt is, de azért a közelebbi viszonyt Brigivel alakította ki. Én mondjuk nem aggódtam, mert a beszoktatás alatt láttam, hogy Anikó milyen empátiával és szeretettel közelít feléjük.
Összességében elmondható, hogy ez a hét is jól alakult, bár minden reggel úgy hagytam ott, hogy sírt. Sőt, mikor értementünk, akkor is elsírta mindig magát, ahogy meglátott minket. Olyan megkönnyebülős sírással.
Szerdán kapott oltást, kettőt is, így akkor eleve később vittem, kicsit zaklatott napja volt, nem is volt túl boldog. De aztán már a hét utolsó két napja nem volt probléma, eszegetett is már, aludt is.
Sőt, már sok mindent tanult is. Például egyedül iszik már pohárból, és általában nem is önti le magát. Állítólag már a napirendet is nagyon megszokta, tudja mikor kell az asztalhoz ülni, mikor mi fog történni. A héten megkóstolta a tejet is, mert egyik nap kapott tejeskávét, és ízlett neki. Semmi baja nem lett tőle szerencsére, bár én itthon továbbra sem adok még neki, de a bölcsiben már zöld utat adtam ennek mérsékelt mennyiségben. És még Anikó azt mesélte egyik nap, hogy ő csodálattal nézi, hogy Flóra mindenből épít, általában magas tornyokat. Ő szerinte ez még kb. fél-1 év múlva lenne "normális" a gyerekeknél. Tény, hogy szeret építeni mindenből, de én nem gondoltam, hogy ez ennyire érdekes dolog lenne egy 15 hónapostól.
Mindenesetre én nagyon büszke vagyok rá, hogy ilyen jól veszi az akadályt. Éjszakánként ugyan nem alszik jól, és reggel is megszakad a szívem, mikor sírva hagyom ott, de aztán már nincs semmi baja. Szóval szerintem bele fog ő ebbe rázódni hamarosan.

A hét nagy eseménye még, hogy beköltöztünk végre az új lakásunkba. Persze még nincs minden 100%-osan kész, de azért már lakható a lakás. Flóra szobája mondjuk még elég sivár, mert még se a gardróbot, se a hozzá tervezett polcot nem vettük még meg. Így most áll a szobában a kiságya, a fal mellett némi szerszám, jó néhány doboz és táska a cuccaival.
Természetesen akadt még további bosszúság a múltkori cipő-mizériát követően is. Múlt vasárnap ugyanis észrevettem, hogy több padlólapon található kisebb repedés, illetve saroklepattanás. A kezdeti gyomorgörcsöt követően beszéltem a burkolóval, aki ma meg is nézte, hogy lehet-e valamit csinálni. Ő azt javasolta, hogy hagyjuk így, mert nem olyan feltűnőek ezek a hibák, viszont ha elkezdené kicserélni a lapokat, lehet, hogy a többit még jobban megsértené.
Aztán nagy nehezen eljutottunk oda, hogy csütörtökön jött beszerelni a bejárati ajtót az ezzel megbízott asztalos. Ugyan a törött könyökével kicsit lassabban dolgozott, de ment minden rendben, amíg a kilincset akarta volna felrakni. Kiderült, hogy a balos ajtónkhoz jobbos kilincset adtak. Visszavitte Feri gyorsan, de nem is tudták kicserélni, mert nincs nekik balos, majd csak a hó végén lesz. Így most belül van zár világításunk, és kívül bezáró gombunk. De a hétvégén elvileg jön megint az asztalos, és átforgatja a kilincset valamilyen szerszámmal. Remélem, sikerül.

Most itt tartunk bölcsi és lakás fronton. Nekem még kb. 3 hetem van a munkakezdésig, de azt hiszem, nem fogok unatkozni addig sem. Van még mit csinálni itt is, és még én is elintéznék ezt-azt. Remélem, Flóra sem betegszik meg, talán hat neki a Béres csepp. Most épp ezt kapja, nem az aloe verás multivitamint. Egyébként az étvágya kicsit jobb is. Ma például a bölcsiben megette az ebédre kapott krumplifőzeléket husival. És még uzsizott is, és vacsit is tolt. Szóval nem panaszkodhatok. Csak maradjon így! :-)