Igen, tegnap betöltötte 1. életévét a mi kis Püntyikénk. Igazán nagylány már, pikk-pakk komoly (?) kisasszony lett abból a pöttöm babócából, aki tavaly július végén kibújt a hasamból. Így utólag visszanézve a fotókat, tényleg nagyon picike volt, de már behozta a lemaradását. Most sem egy hurkagyurka, de erős, ügyes, okos, szép... és még tudnám sorolni az előnyös tulajdonságait. Meg persze akaratos is, mint egy igazi oroszlán, és mostanság hisztis is. De hát annyi baj legyen.
Alkalomhoz illően, egy rövid státusz-riport róla.
A súlyát és a hosszát nem tudom, de már 8 kg felett van és szerintem 75 centi is megvan minimum. Hétfőn megyünk doktornénihez, úgyhogy majd ezt utólag pontosítom.
Kapaszkodva már nagyon ügyesen tud menni, kapaszkodás nélkül meg néhány, kicsit bizonytalan és imbolygó lépést tud tenni. De azért többnyire mászik, csak néha próbálkozik az önálló járással. Úgy látom, hogy fejlődött a "kézmunkája" is, mert ügyesen megtanulta rátenni a tartórúdra a karikákat, sokkal pontosabb már, mint pár héttel ezelőtt. Szívesen elpiszkálgat apróbb dolgokat is, de leginkább dobálni és csapkodni szereti a játékait. :-) Egyébként az önálló játék nála nagyon hangulatfüggő. Van amikor hosszasan eljátszik egyedül is, elég ha csak valaki a közelében van, de sokszor ez nem elég. Most már egyre jobban érdekli, ami a képeskönyvekben van, és nem csak az, hogy lapozni lehessen. Mutatja az állatokat, de egyelőre minden kutya, illetve vau-vau. A kutyahang utánzását nemrégiben tanulta meg, és előszeretettel alkalmazza most minden élőlényre, legyen az madár, zsiráf, cica vagy kutya. Néhány szót is mond már, az apa jól megy neki, a labdát és a karikát is mondta már többször, néha a mama vagy anya is előfordul. Az étkezése nagyon eklektikus, de annyira nem vészes. A főzelékek továbbra sem a kedvencei, vagy gyümölccsel kell egy kicsit "megbolondítani" a kajákat vagy a vitaminos trükköt kell bevetni. A kenyérféléket nagyon szereti, az ilyenekkel jól lehet lakatni. Önállóan még nem igazán csipeget, bár ha egy-egy falatkát elérakunk a tálcájára, akkor azt általában megeszi, de ha több van előtte, akkor azt vagy elosztogatja nekünk, vagy ledobálja a földre vagy szétnyomkodja az ujjai között, mert az milyen érdekes, hogy tiszta vaj a tenyere.
Röviden ennyit róla. De azért igyekeztem hétről-hétre beszámolni a fejlődéséről, úgyhogy azt hiszem, újdonsággal nem igazán tudtam szolgálni.
Egy kis fényképes összefoglaló róla. Így változott hónapról hónapra. Egy kis segítség: fentről lefelé, és balról jobbra kell haladni. :-)
Tegnap meg is ünnepeltük a születésnapját. Szépen feldíszítettük a lakást lufikkal és egy Boldog születésnapot felirattal, készült torta és egyéb ennivaló, majd meghívtunk egy kisebb társaságot. Itt volt Zsuzsi mama, Imi papa, Vera mama, Dávid, Ancsa, Eszter és persze Anya és Apa. Meg az ünnepelt. Valamiért egy kicsit nyűgös volt délután, és többnyire az én ölemben szeretett volna lenni, amit nem igazán tudtunk kivitelezni, mert én készítettem a kaját. De aztán ahogy többen lettünk, már jobban elfoglalta magát. Kapott rengeteg ajándékot, amit ezúton is köszönünk mindenkinek, de talán legjobban a fakocka kirakós doboza és papírjai kötötték le. :-)
A tortáján a gyertyát együtt fújtuk el (bár ez nekem is nehezen ment), ő inkább kézzel szerette volna eloltani. A tűzijáték tetszett is neki, meg félt is tőle picit, de sírás az nemvolt. Ja, és a neki elénekelt Boldog születésnapot-t végigtáncolta a maga módja. Sajnos, ezt elfelejtettük levideózni.
A tortáért nem lelkesedett különösebben, de a tetejéről leevett egy-két barackszeletet. A tortából egy falatot bevett a szájába, de aztán nem találta szimpatikusnak, és kitolta. A tányéron lévő többi darabkát pedig ledobálta a földre. Pedig szerintem nem volt rossz, bár kétségtelen, hogy nem volt édes sem.
Este kb. 9-ig bírta a bulit, aztán egy gyors fürdést terveztünk neki. Már a kádban ült, de akkor jöttünk rá, hogy még mindig nincs melegvíz (egész nap nem volt karbantartás miatt, de elvileg 6-tól már kellett volna lennie), így volt nagy hiszti, mikor kiszedtük a kádból. Persze vacsi közben hamar kidőlt, és aludt reggelig, sajnos csak 5:45-ig.
A fotózás feladatát Ancsa vállalta magára, így mi csak néhány fotót lőttünk el, de azért mutatok belőlük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése