Flóra nagyon gyorsan akart világra jönni, határozott kislány, nem sokat teketóriázott. Remélem, ez a tulajdonsága megmarad.
Július 28-án este nagyon nyugtalan volt a pocakomban, nem nagyon tudtam tőle elaludni. Akármerre fordultam, nem tetszett neki. 10-11 óra környékén mondtam neki, hogy most akkor döntse el, hogy alszunk, vagy ki akar jönni, de akkor azt jelezze valamilyen formában. Ezután elaludtam, és azt álmodtam, hogy éjszaka megyünk be a kórházba, majd küldöm az sms-eket, hogy 6:40-kor megszületett a lányom. Ehhez képest, felébredt 23:45-kor valamire (valószínűleg a burokrepedésre), elindultam a WC-re, és éreztem, hogy valami nagyon folyik. Szóltam Ferinek, hogy elfolyt a magzatvíz, ébredjen. Ő még totál kóma volt, kellett neki 1-2 perc, mire felfogta, hogy mit is beszélek.
Én kicsit izgatott lettem, hogy most akkor mit is kell csinálni. Lezuhanyoztam, epiláltam gyorsan, mert azért szülni már csak nem illik szőrös lábbal, próbáltam összeszedni az utolsó pillanatban elteendő dolgokat a kórházi csomagba. Addig Feri elment a kocsiért, készített szendvicseket, meg segített pakolni. A magzatvíz meg csak folyt és folyt, mindenhol csorgattam el egy keveset a lakásban.
Nagyjából 1 óra tájékán beértünk a kórházba, és kis keringés után bejutottam a szülészetre. Fájásom eddig még nem volt semmi, Flóra is csak kicsit mocorgott. A doki szerencsére épp ott volt, mert előttem szült már nála más, illetve akkor segédkezett egy másik szülésnél. Engem meg beküldtek egy vajúdónak kinevezett kórterembe, hogy pakoljak le, öltözzek át stb. Majd a vizsgálóban a doki közölte, hogy már három ujjnyira nyitva a méhszáj, miközben nekem még mindig alig volt néhány enyhébb fájásom. Ekkor már biztos volt, hogy 6:40-ig nem fog várni a gyerek.
Kb. 20 perc elteltével bejött a doki apja, aki főorvos a kórházban, hogy a kétszarvú méhem miatt ő is megvizsgáljon. Ez már kicsit fájt, ő meg nevetve közölte, hogy köszöni a kornak járó tiszteletet, de mire várunk még, nyitott a méhszáj, szüljünk. A két szülésznő csak meresztette a szemét, néztek egymásra, mert látták, hogy még mindig alig volt pár fájás.
A kitolási részre nem igazán emlékszem, azt tudom, hogy a derekam fájt először nagyon, aztán a fenekemnél. Nyomtam, amikor úgy gondoltam, hogy na ez egy fájás, de nehéz volt eldönteni, mert annyira fájt a derekam. A doki közben mondott vicceseket, Feri próbált segíteni azzal, hogy hogy vegyem a levegőt, meg fogott, simogatott. Én meg csak nyöszörögtem, hogy ez nagyon fáj. De végül is kb 1 óra alatt kibújt a kislány, ami rettenet nagy megkönnyebbülés volt.
2-3 másodperc múlva felsírt a kis lila babám, a hasamra tették, ő meg egyből lepisilt, amit már azóta is megismételt párszor. Feri fotózott közben, illetve ő vágta el a köldökzsinórt is.
Ezután őt elvitték, megfürdették, lemérték, majd elvitték a gyerekosztályra. Engem meg rendberaktak, de ezt inkább nem részletezem. Sajnos utána már nem hozták őt vissza nekünk, mert picinyke létére kicsit melegíteni kellett. Ezért inkább befektették Pistike mellé a melegedőbe.
Szóval röviden ez megszületésének története. Nagyon rendes gyerek volt, nem kínozta meg anyját nagyon, a burokrepedéstől számítva közel 4 óra alatt megszületett.
Július 28-án este nagyon nyugtalan volt a pocakomban, nem nagyon tudtam tőle elaludni. Akármerre fordultam, nem tetszett neki. 10-11 óra környékén mondtam neki, hogy most akkor döntse el, hogy alszunk, vagy ki akar jönni, de akkor azt jelezze valamilyen formában. Ezután elaludtam, és azt álmodtam, hogy éjszaka megyünk be a kórházba, majd küldöm az sms-eket, hogy 6:40-kor megszületett a lányom. Ehhez képest, felébredt 23:45-kor valamire (valószínűleg a burokrepedésre), elindultam a WC-re, és éreztem, hogy valami nagyon folyik. Szóltam Ferinek, hogy elfolyt a magzatvíz, ébredjen. Ő még totál kóma volt, kellett neki 1-2 perc, mire felfogta, hogy mit is beszélek.
Én kicsit izgatott lettem, hogy most akkor mit is kell csinálni. Lezuhanyoztam, epiláltam gyorsan, mert azért szülni már csak nem illik szőrös lábbal, próbáltam összeszedni az utolsó pillanatban elteendő dolgokat a kórházi csomagba. Addig Feri elment a kocsiért, készített szendvicseket, meg segített pakolni. A magzatvíz meg csak folyt és folyt, mindenhol csorgattam el egy keveset a lakásban.
Nagyjából 1 óra tájékán beértünk a kórházba, és kis keringés után bejutottam a szülészetre. Fájásom eddig még nem volt semmi, Flóra is csak kicsit mocorgott. A doki szerencsére épp ott volt, mert előttem szült már nála más, illetve akkor segédkezett egy másik szülésnél. Engem meg beküldtek egy vajúdónak kinevezett kórterembe, hogy pakoljak le, öltözzek át stb. Majd a vizsgálóban a doki közölte, hogy már három ujjnyira nyitva a méhszáj, miközben nekem még mindig alig volt néhány enyhébb fájásom. Ekkor már biztos volt, hogy 6:40-ig nem fog várni a gyerek.
Kb. 20 perc elteltével bejött a doki apja, aki főorvos a kórházban, hogy a kétszarvú méhem miatt ő is megvizsgáljon. Ez már kicsit fájt, ő meg nevetve közölte, hogy köszöni a kornak járó tiszteletet, de mire várunk még, nyitott a méhszáj, szüljünk. A két szülésznő csak meresztette a szemét, néztek egymásra, mert látták, hogy még mindig alig volt pár fájás.
A kitolási részre nem igazán emlékszem, azt tudom, hogy a derekam fájt először nagyon, aztán a fenekemnél. Nyomtam, amikor úgy gondoltam, hogy na ez egy fájás, de nehéz volt eldönteni, mert annyira fájt a derekam. A doki közben mondott vicceseket, Feri próbált segíteni azzal, hogy hogy vegyem a levegőt, meg fogott, simogatott. Én meg csak nyöszörögtem, hogy ez nagyon fáj. De végül is kb 1 óra alatt kibújt a kislány, ami rettenet nagy megkönnyebbülés volt.
2-3 másodperc múlva felsírt a kis lila babám, a hasamra tették, ő meg egyből lepisilt, amit már azóta is megismételt párszor. Feri fotózott közben, illetve ő vágta el a köldökzsinórt is.
Ezután őt elvitték, megfürdették, lemérték, majd elvitték a gyerekosztályra. Engem meg rendberaktak, de ezt inkább nem részletezem. Sajnos utána már nem hozták őt vissza nekünk, mert picinyke létére kicsit melegíteni kellett. Ezért inkább befektették Pistike mellé a melegedőbe.
Szóval röviden ez megszületésének története. Nagyon rendes gyerek volt, nem kínozta meg anyját nagyon, a burokrepedéstől számítva közel 4 óra alatt megszületett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése